Az aranysakál - népies nevén nádi farkas, toportyán - évtizedeken át hiányzott a hazai ragadozók listájáról. Jó néhány évvel ezelőtt azonban dél felől újra megjelent, és ma már szinte az egész országban riadalmat kelt a vadászok körében gyors szaporodásával és károkozásával.

A földesi és a berettyóújfalui vadászok a hétvégén aranysakál utáni hajtóvadászatot rendeztek. Szabó Béla vadász a Hajnal-táj keddi adásában azt mondta, az üldözőbe vett sakálcsoport vezérkanját ölte meg először – két lövéssel –, miközben az állat a bokrok alatt bujkált. A csapat többi tagja ekkor megfordult, de ezt a négy példányt is „hála istennek sikerült” leteríteniük – mesélte a vadász.


Földesi hajtóvadászat aranysakál ellen - Hajnal-táj

Szabó Béla szerint az aranysakálok zargatják az őzeket. A vadász ismertette, hogy a rókánál nagyobb, farkasnál kisebb, a kutyafélék közé tartozó ragadozó főleg a vízi állatokra szeret vadászni, de a fácánt és a nyulat is megtámadja. „Irtandó tűzzel-vassal” – mondta a Hajdú-Bihar megyei vadász.

A hajtásban a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Székely községből érkezett vadászok is részt vettek. Egyikük azt mondta, náluk még nem bukkant fel az aranysakál, és remélik, nem is fog, azért mentek a szomszédos megyébe, hogy segítsenek kiirtani onnan a fajt.

Szémán László, a Földesi Nimród Vadásztársaság tagja a Kossuth Rádi műsorában elmondta, két éve, a fácánnevelés idején tűntek fel először a környékükön aranysakálok. Először csak a hangjukra figyelt fel, kezdetben nem tudta hova tenni. Később beigazolódott, hogy a Balkán felől sok évtizedes szünet után visszatérő, korábban Magyarországon is őshonos faj egyedeiről van szó. Az állatok minden bizonnyal csapatostul érkeztek már akkor is Földes környékére, mert a terítékre kerül állatok egyévesformák voltak – idézte fel a vadász.

Szémán László hozzátette, tavaly is üldözték az aranysakálokat a környéken. Egy legfeljebb félhektáros területen bekerítették őket, majd hat hajtó és hat vagy hét kutya két órán keresztül zargatta őket, mire ki tudta kényszeríteni a vadakat a nádas szélére, és ott sörétes puskával lelövöldözték őket. A Kossuth Rádió műsorában nyilatkozó vadász szerint az aranysakál teljesen másképp viselkedik hajtáskor, mint a róka. Utóbbit viszonylag könnyű kimozdítani a helyéről, a sakál sokkal óvatosabb, és bármilyen sűrűn állnak a rá vadászó emberek, visszamegy köztük a jobb búvóhelyet nyújtó területre, majd úgy elrejtőzik, hogy gyakran nem sikerül leteríteni.

Forrás: Híradó