Magyarországon az elmúlt évtizedekben 63 erdőrezervátumot hoztak létre. Ezekben nem gazdálkodnak, így a szakemberek tanulmányozni tudják vadonjaink élővilágát és természetes ökológiai folyamatait.
Őserdő alatt nem csak a mindenki által ismert trópusi (például amazonasi) őserdőket értjük, a kifejezés olyan erdőt jelent, ahol még sose történt komolyabb emberi behatás, fakitermelés. Gyorsan változó világunkban a társadalomnak, a kutatóknak és a gyakorlati szakembereknek (erdőgazdálkodóknak, természetvédőknek) nagy szükségük van arra, hogy megismerjék az emberi irányítástól, az erdőgazdálkodástól mentes erdők természetes működését környezetünk leromlásának megállítása és a hosszú távú ökológiai fenntarthatóság megteremtése érdekében. Az elmúlt évtizedekben Európa számos országában jelöltek ki ilyen területeket, amelyek nagy része változatos erdőszerkezetű, gazdag és különleges növény- és állatvilággal rendelkezik, illetve természetes dinamikát mutat. Az 1990-es években hazánkban is megtörtént az erdőrezervátum-hálózat létrehozása, ma már 63-at tartunk számon.
Egy-egy erdőrezervátum fokozottan védett magterületből és védett védőzónából áll, tudtuk meg Stubán Zoltántól, a Bakonyerdő Zrt. erdőművelési és közjóléti osztályvezetőjétől. A magterületen minden közvetlen emberi tevékenységet végérvényesen beszüntetnek annak érdekében, hogy az erdő természetes folyamatai zavartalanul és hosszú távon érvényre juthassanak és azok megismerhetővé, tanulmányozhatóvá váljanak.

Veszprém megye állami erdőgazdaságai hat ilyen területet kezelnek, ebből öt a pápai központú Bakonyerdő Zrt.-, egy pedig a veszprémi Verga Zrt. kezelésében van, négy a Bakonyban, egy-egy pedig a Keszthelyi-hegységben illetve a Bakonyalján fekszik.

A Tátika Erdőrezervátum magterülete 87,5 hektár. A jellemző állomány nagy kiterjedésű, plató helyzetű, változatos lombkoronaszintű, elegyes (azonban másodlagos - vagyis ültetett eredetű) bükkös, amely nagyrészt összeroppanási fázisban van. Gyors változások várhatók, a természetes erdődinamikai folyamatok vizsgálatára alkalmas.
A Tóth-árok Erdőrezervátum változatos, hegylábi helyzetű rezervátum, a magasabb részeken és a völgyekben kezelt, homogén bükkösökkel, a gerinceken ma már jobb szerkezetű nyílt és zárt tölgyesekkel, a sarjaztatott majd felhagyott hegylábi részeken (telepített) elegyetlen, egykorú cseresekkel és fenyvesekkel. A tájszerkezet igen változatos, a vadállomány jelentős. Magterülete 57,9 hektár.

A Somhegy Erdőrezervátum 103,6 hektár magterületű. Nagy részben sekély, köves talajú termőhelyen kialakult idős elegyes erdők és bükkösök, túlságosan magas vadlétszám mellett.
A Virágos-hegy Erdőrezervátum magterülete 46,6 hektár. Az erdő régebben igen erős használat alatt állt (sarjaztatták), jelentős része edafikus; másutt az állományok elegyarány viszonyai és összetétele alapvetően az erdőgazdálkodás által kialakított (pl. elegyetlen telepített cseresek). A magterületen öreg állomány nincsen, a faállományok szerkezete egyöntetű, természetes dinamikát még nem mutat. A rezervátumban sok a vágásterület.

39,1 hektár magterületű  Fehér-sziklák Erdőrezervátum. Ez leginkább homogén faállományszerkezetű gazdasági erdők állnak: sarj eredetű bükkösök és egykor erőteljesen sarjaztatott egyéb lombos erdők, fenyvesített gyepek. A területen felhagyott bányák, szőlők és gyümölcsösök is találhatók.
A Verga Burok-völgy Erdőrezervátuma 128,5 hektár magterületű. Az erdőrezervátum rendkívül változatos és tagolt, nehezen bejárható területen fekszik, az ökológiai feltételek, az élőhelyek (sziklagyeptől a szurdokerdőig minden) és a faállomány-szerkezet ennek megfelelően kiemelkedően változatos. Sok fafaj fordul itt elő, idős egyedekkel; régen kezelt tölgyes foltokkal. Az erdődinamika kutatását a nagyon változatos termőhely nehezíti.

Az erdőrezervátum program hosszú távú gyakorlati haszna lehet, hogy a természetvédelmi célú erdőkezelés és a természetközeli erdőgazdálkodás a mai gyakorlatnál jobban építhet az erdő természetes folyamataira, az erdő spontán felújulására és természetes faállomány-szerkezetére, amelynek ugyanúgy része a famatuzsálem, a kidőlt, vagy álló holt fa, a koronaszintben megjelenő lék, a sok elegyfafaj, mint a nagy gazdasági értékkel rendelkező szálfa.

Forrás: Veol