A vaddisznó robbanásszerű állománynövekedése figyelhető meg világszerte.
A Nemzeti Agrárkamara (NAK) 2015. február 12-ikén már a harmadik vadászati témájú konferenciát rendezte, a bugyi és a siófoki után ezúttal A nagyvadgazdálkodás időszerű kérdései címmel a Fehova keretein belül.
Bitay Márton Örs államtitkár után Jámbor László, az Országos Magyar Vadászkamara elnöke emelkedett szólásra.
A 2011. évi jogalkotási folyamaton túljutottak, de hátra van a vadászati törvény megalkotása. A jogalkotási folyamat miatt azonban óhatatlanul kevesebbet foglalkoztak szakmai kérdésekkel – állapította meg az elnök. – Emiatt a következőkben súlypontváltást kell elérni, és nagyobb figyelmet kell szentelni a szakmai kérdéseknek. Fórumot kell biztosítani a szakmai vélemények kifejtéséhez – hangsúlyozta Jámbor László. – Ez a folyamat részben már megindult, hisz’ a vadkárkérdés körüljárására már több konferenciát is összehívtak.
Az Országos Magyar Vadászkamara elnöke után Náhlik András professzor, a NymE általános rektorhelyettese kapott szót.
Előre bocsátotta, hogy napjainkban „népszerű” téma a vaddisznó, mert világszerte robbanásszerű állománynövekedés figyelhető meg. Európában szinte azonos időben figyelhető meg a nagymértékű állománynövekedés.
Egy nemzetközi tanulmány szerint az okok között sorolható, hogy csökkent az újszülött halandóság, és az újravemhesülésből született malacok túlélési esélyei megnőttek az enyhe telek és az etetés következtében. Ehhez még az új erdőtelepítések kedvező élőhelyei is hozzájárultak.
A populációnövekedéssel nem tudott lépést tartani a vadászati hasznosítás.
Ebből adódnak a gondok, hogy megjelenik a lakóterületeken, mezőgazdasági károkat okoz és az erdészeti, valamint a természetvédelmi megítélése sem kimondottan pozitív – fogalmazott a professzor.
A napjaink pánikokozó kulcskérdése pedig a sertéspestis.
Leszögezte, hogy vadgazdálkodási hatósági beavatkozásokkal időnként vissza lehetett fogni a vaddisznó állománynövekedését. A szakember is megerősítette, hogy az állománybecslések megbízhatatlanok.
A korábban bevezetett intézkedések hatásairól többek között elmondta, hogy az 1993-ban a kocákra bevezetett vadászati idény csökkentette a lelövések számát, ugyanakkor közrejátszott a klasszikus sertéspestis. A 2000-2001-ben a kocalelövési tilalom alól adott felmentés megemelte a terítékadatokat. A 2002. évi kvótarendszer is növelte a lelövést.
Az említett tanulmányban kitértek a vadászok létszámadataira is. Elsősorban a nyugat-európai országokban a vadászok létszáma folyamatosan csökken, ezt azzal magyarázzák, hogy elveszti a lakosság a vadászat iránti érdeklődését. Csak néhány ország van – köztük Magyarország -, ahol nő a létszám.
A növekvő állomány növekvő szaporulatot hoz világra, és a nem növekvő vadászati nyomás nem tud lépést tartani az állománnyal.
A mezőgazdasági vadkárról szólva megállapította, hogy pl. a 2012. évben a kifizetett vadkár összege elérte a 1,2 Mrd forintot. Ha a vadkáradatokat korrigálják a gabona árakkal, akkor jól korrelálnak a vaddisznóállomány változásával. Mind 1990-ben, mind 2002-ben tapasztalható volt az állományapasztó intézkedések vadkárcsökkentő hatása. Az utóbbi évek alulhasznosítása viszont növekvő vadkárral jár együtt.
Az erdőfelújításokkal kapcsolatban elmondta, hogy a bükkösökben még tűrhető a vadhatás, de a tölgyesekben nagyon súlyos károkat okoz a vaddisznó.
A vadelütések száma is nő, amelyek súlyos sérülésekkel járhatnak, esetleg halállal is végződhetnek.
A vaddisznó városi megjelenése egybeesik a robbanásszerű állománynövekedéssel. További okok a könnyű táplálékszerzési lehetőség, az ökológiai folyosók, a nyugalom.
A mezőgazdasági vadkár csökkentése elsősorban a létszámcsökkentéssel érhető el. Fontos az erdőközeli helyes terménymegválasztás is.
Hangsúlyozta, hogy rossz az állományszerkezet, a kocákat sok helyütt nem hasznosítják, csak a vezető kocákat kellene kímélni. A süldőket jóval nagyobb arányban kellene hasznosítani.
Az előadó a vadászati jogszabályalkotással kapcsolatban is tett javaslatokat. A terelést és a hajtást külön jogszabályban kell meghatározni. Be kell vezetni a „mozdítás” vadászati módot.
A terelés maximum 6-8 vadász és hajtók részvételével folytatott társas vadászat. Kutya alkalmazása tilos.
A hajtásnál meg kell különböztetni csak vaddisznóra történő hajtást. Ebben az esetben felemelhető volna a 25 fős létszámkorlát. A vaddisznóval együttes tarvadhajtás esetén kistestű kutyákat lehetne alkalmazni.
A javaslat szerint a mozdítást a tereléssel együtt kezelve ki kellene venni a bejelentési és a hajtástérkép készítési kötelezettség alól.
Végezetül kitért a városkörnyéki vadmegjelenés csökkentési lehetőségeire, valamint a vadegészségügy legégetőbb gondjára, a sertéspestis veszélyeire.
Fontosnak tartja, hogy rendszeres tanácsadással álljanak a földtulajdonosok és a vadgazdálkodók rendelkezésére.
Elsősorban a városi lakosság érdekében kiemelt szerepe van a kommunikációnak, hisz’ a városban megjelenő vad azonnal vezető hír lesz.
Forrás: ForestPress
