Kertészkedne, de a szarvas lelegeli a palántákat?

Nyugodtan dőljön hátra, mert a vadkárt sem a biztosító, sem a vadásztársaság, sem az önkormányzat nem fizeti meg. Lehet próbálkozni madzaggal, hajjal, sörösdobozzal, esetleg polgári perrel, de ezek a módszerek bizonytalan kimenetelűek. A problémára egy ismerős megoldás lehet jó: kerítést kell emelni.
Alapvetően két baj van a kertes házban lakó emberrel. Az egyik az, hogy nem kertészkedik, arra hivatkozva, hogy a krumpli sokkal olcsóbb a boltban, mint ha megtermeli, ebben az esetben lusta és idegenszívű. A másik az, hogy kertészkedik, mert akkor meg jön a vad, és felzabál mindent, nem kis gondot okozva jegyzőnek, vadásznak.
Országszerte sok helyen probléma ez, a Földművelésügyi Minisztérium szerint az egyes vadfajok megjelenése belterületen európai szintű konfliktushelyzetté nőtte ki magát, Magyarország nem egyedüli ezen a téren. A probléma kezelésére több EU-s országban a civil állatvédő szervezetekkel együttműködő állatrendőrségek jöttek létre. Az állománynövekedés és a fokozódó konfliktushelyzet okai többtényezősek, ezek többsége a vadgazdálkodási ágazaton túlterjeszkedő, összetett kérdés.”

Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász
Nógrád megyében, Borsosberényben a Rákóczi utca lakói tűzoltók, katonák és vadakat terelő juhászok egyben, de nem a József Attila-i értelemben, mert nem alhatnak: a kertükben kosztoló szarvasok miatt éjszakánként reflektorokkal pásztázzák a kertjüket, hátha így megmarad néhány palánta.  Meszesék is itt laknak, úgy tíz éve Budapestről költöztek ide, mert elegük volt a betonrengetegből. A családfő gluténérzékeny, a feleség több dologra allergiás, a fiú pajzsmirigybeteg. Vegyszermentes zöldségekre van szükségük, amit maguk próbálnak megtermelni, egy-egy szezonban az egész évre elegendő mennyiséget.
Tavasszal bizakodóan vetettek, palántáztak, aztán a nyárelő, mint egyre több évben, meghozta a kéretlen vendégeket, a szarvasokat. Akik a család szerint “lelegelték és letarolták” a kertet. Először a bab egy részét, ezt Meszesék jeleztek a vadászoknak. A puskás emberek megnézték a kertet, a kár szerintük csekély volt.  Meszesék ezt nem értik, hiszen mint mondják, rengeteg időt és energiát beleadtak, hogy legyen mit enniük.

Azóta is bejárnak
A megrágott család azt gondolta, a társaság azonnal intézkedik, de nem történt semmi, a szarvasok azóta is bejárnak a kertbe – a szomszédokhoz is – legelészni. A vadászok felajánlottak kétezer forintot, vagy az összegnek megfelelő vadhúst, ezt a család kevésnek találja.
Nem tudok vetni, mert nem lesz belőle semmi  – panaszolja Meszes Józsefné. Negyvenhét százalékos rokkant vagyok, harminckét év munkaviszony után nem kapok semmilyen járulékot, se munkát, itthon vagyok, mást nem tudnék csinálni, mint a kertet, de semmi értelme” – mondja.
Madzag, drót, Domestos
Tanáccsal tele a padlás, volt, hogy a szomszédokkal együtt zsákszám hordták haza a hajat a fodrásztól, merthogy az jó a vadak ellen, de semmilyen hatása nem volt. Csak a családfő kesergett eleinte, mert ő a kopaszsága okán nem tudott saját mintával hozzájárulni a védekezéshez.
Az ötletek között szerepelt madzag, drót, csillogó üvegszilánk, zörgő hangot kiadó sörösdobozok, hónaljspré,  legutóbb pedig Domestosszal átitatott rongydarabok, utóbbiak még most is kint vannak a kerítésen. Ez valószínűleg segíthette a szarvasokat a tájékozódásban, más hatása szemlátomást nem volt.
Nem vagyok díszkertész, de a szemrevételezés operatív módszerét bevetve úgy tűnik a helyszínen, hogy a szarvasok a gyomnövényeket, így például a tyúkhúrt, pásztortáskát, borzas bükkönyt meg sem ízlelik.  A szakirodalom emellett egyetlen esetet sem jegyzett fel, hogy hozzányúltak volna a csibészborsóhoz, bölönchöz, hunyormeggyhez, őket csak a zsenge hajtású haszonnövények érdeklik.
De nem ám mohó éhező módjára legelnek, hanem kényeskedve, a friss hajtásokra koncentrálva válogatnak, mint egy vegán nehézatléta az étrend-kiegészítők között. Kicsit csipegetnek a borsóból, legelnek néhány falat szilvalevelet,  desszertnek lenyelnek egy rágásnyi hagymát, azután átruccannak a szomszédhoz, és folytatják tovább az egészet.

Útlevél kéne nekik?
A Rákóczi utcai kertekből apránként elfogy a paprika, zöldbab, kukorica, pontosabban ezek friss hajtásai, ami miatt viszont a növény idővel elpusztul. Közben – mondja Meszes Józsefné – több vadásztársaság is azon vitázott, hogy kihez tartoznak a kártevő állatok, mert ugye a patak felől jönnek, de nem egyértelmű, hogy honnan.
Most mondja meg, hát útlevél kéne nekik, hogy kiderüljön, hová tartoznak? És hát az is vicces, hogy ők bármilyen kárt okozhatnak a kertben, de én nem okozhatok kárt bennük – teszi hozzá.
A vadászok azt javasolták, kössem ki a kerítéshez a kutyát, de a kutya családi kedvenc, nem akarom, hogy megdöfje egy szarvasbika. Azt is mondták,hogy csináltassak magasabb kerítést, úgy 2,8 méter magas jó is lenne, mert azt nem tudják átugrani, de miért én csináltassak, és miből?  Csináltasson a vadásztársaság vagy az állam!
Hasonlók a tapasztalataik a szomszédoknak is, ők is évekig próbálták elriasztani a vadakat, azután feladták a küzdelmet, inkább nem művelik a kertet. Pedig itt, a Rákóczi utcában úgy négyezer négyzetméteres egy-egy parcella.
Könnyű hasonló példát találni az ország másik felében is, egy dunaalmási olvasónk például a következőkről számolt be: „Lerágnak és letaposnak mindent, ezért nem telepítek örökzöld sövényt sem. A szemetet nem hagyom az udvaron, mert kirágják a zsákot. A szomszéd néni vett egy kopót, de egy vaddisznó annyira felöklelte, hogy el kellett altatni.”

Csak egy gesztus
A Borsosberényben területileg illetékes Madarasi Vadásztársaság álláspontja szerint a vadászati törvény alapján nem kötelességük a lakók kártalanítása. Mint mondták, az csak egy gesztus volt a részükről, hogy felajánlottak egy kis vadhúst a családnak.  Mert a regula szerint a Rákóczi utca belterületnek, nem vadászterületnek minősül. Ugyanezért itt levadászni sem lehetne a garázda szarvasokat.
A vad ráadásul az állam tulajdona, a társaság az elejtett állatok értékéből fizet a közös kasszába, valamint ebből fedezi a vadkárokat. Már persze ott, ahol ez kötelességük: szántóföldeken, erdőkben, csemetekertekben, olyan külterületeken, amelyek vadászterületnek minősülnek.
Ráadásul a társaságok tíz évre meghatározott tervek szerint gazdálkodnak, hiába hatalmas adott területen a vadkár, akkor sem lehet több állatot kilőni az előzetesen tervezettnél. Ősszel várhatóan új vadászati törvényt fogad el a parlament, az érintettek érdeklődve várják, hogy ez a kérdés miként szabályozódik.
Mint a szakemberektől megtudtuk, a Rákóczi utcai kertek, afféle ördögi kör részei.
A vad a nyílt területeket nem kedveli.  Ha betéved egy ilyen helyre, és lelegel néhány tő paprikát, ami miatt a gazda felhagy a kertészkedéssel, akkor a területet benövi a gaz, ami vonzza az állatokat. Aztán virágozhat a labanctallér, gyarapodhat a szepicskörte, sarjadhat a peternác.

Forduljon a vadászokhoz!
Nem jobb a helyzet akkor sem, ha önkormányzati oldalról nézzük. Meszesék a helyi jegyzőhöz, Torma Andreához fordultak ügyükkel, aki a következőket válaszolta (nem szó szerint): ha a károsult és a kárt okozó (jelen esetben a vadásztársaság) között nem jön létre megállapodás, akkor a károsult az illetékes jegyzőtől kérheti a kárbecslési eljárás lefolytatását. Mivel azonban a kert belterület, a jegyző a kárbecslési eljárás lefolytatására nem rendelkezik hatáskörrel, ezért javasolja, hogy Meszesék keressék meg az illetékes vadásztársaságot.
Szerettük volna megkérdezni Torma Andreát, mi lehet életszerű lépés ebben a patthelyzetben, ő azonban szabadságon van. Hasonlóképpen vakációját tölti Borsosberény polgármestere, Molnárné Gere Rita is. Megpróbáltuk szóra bírni az alpolgármestert, Kovács Lászlót is, ő azonban fontos dolgaira hivatkozva csak annyit üzent az önkormányzat egyik munkatársával – bár korábban sem ígérte –, hogy a nyilatkozat tárgytalan.

Biztosítás nincsen
Ha senki nem fizeti ki a kerttulajdonos kárát, adja magát a felvetés, hogy biztosítást kell kötni. Mint megtudtuk, olyan káreseményre, amit a vad az országúton autónak csapódva okoz, lehet biztosítást kötni. Abban az esetben azonban, ha a vad fűbe harap, de nem a kocsi szélvédőjén, hanem a karalábéágyásban, és úgy, hogy közben életben marad: nem.
Ha tisztázott lenne, hogy kinek a felelőssége a belterületnek minősülő kertben okozott vadkár, a károsult köthetne jogvédelmi biztosítást. Ebben az esetben a biztosító vállalná a károsult peres vagy peren kívüli képviseletét, fizetné a jogtanácsos költségét, fizetné az eljárási költséget a biztosítási összeg erejéig.
Érdekesség, hogy míg kertben okozott vadkárra nem lehet biztosítást kötni, a kutyákra (a biztosítók szerint körülbelül 1,5 millió élhet az országban) igen.  Az ilyen biztosítás azokban az esetekben fedezi a kárt, ha Fifike átlóg a szomszédhoz, és ott kárt tesz a kerítésben, a veteményesben, széttépi Margit néni csirkéit, megöli Ignác bácsi nyulait, illetve ha átszalad az úton, és elütik, amivel kárt okoz az ott közlekedő járműben.

Irány a bíróság
Az ügyről megkérdeztük a Földművelésügyi Minisztériumot is. Álláspontjuk szerint „a vadkár a mező- és erdőgazdálkodásban a nagyvadfajok, valamint a mezei nyúl és a fácán által okozott kár. Nem vadászterületen (belterület, közút, reptér, vasút, tanya, major stb.) keletkezett kár megtérítésére a Ptk.-ban foglalt szabályok az irányadók.” Tehát a hasonló ügyben érintett kerttulajdonosok polgári peres eljárásban kaphatnak jogorvoslatot.
Megkérdeztünk egy ügyvédet, aki szerint a felelősség megállapításának kérdése azért nehéz egy ilyen ügyben, mert elméletileg az állat tulajdonosa a felelős, ami viszont az állam. A per ettől függetlenül várhatóan akár három-négy évig is elhúzódhat, ezért érdemes meggondolni, hogy a sértett bírósághoz fordul-e, mert mint fogalmazott, amit nyer a vámon, azt elvesztheti a réven.

Túlmutat a vadgazdálkodáson
A szaktárca szerint a belterületi károkozások esetében „a kérdés teljes egészében túlmutat a vadgazdálkodás körén. A vadászatra jogosultnak nincs lehetősége nem vadászterületen vadászatot folytatni, ennek biztonsági kockázatai beláthatatlanok lennének. […] Mindezek azonban nem zárják ki azt, hogy ha az ingatlan tulajdonosa észleli a jelenséget, akkor azonnal felkeresi a területhez legközelebb eső vadászatra jogosultat, és jelzi a problémát. A kölcsönös együttműködés és a korai szakmai segítség sok esetben képes megelőzni az elharapózó jogi ügyeket.”
Válasza szerint „a Földművelésügyi Minisztérium széles körű társadalmi egyeztetést folytat – kifejezetten a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarával és az Országos Magyar Vadászkamarával együttműködve – az új vadgazdálkodási törvény koncepciójáról, melynek meghatározó kérdései többek között a nagyvad-állomány szabályozása és a vadkárok megelőzése, kezelése”.

Felnégyelni! Felnégyelni!
A borsosberényi öregek szerint a helyzetnek egyetlen megoldása van, igaz, ez törvénytelen: a szarvasokat hurokkal meg kell fogni, vagy valami csendes fegyverrel, például íjpuskával le kell lőni,  a húst meg kell enni, a maradványokat pedig el kell ásni vagy savban feloldani. A törvényszegést természetesen mélyen elítéljük, de ha valaki a vadhús felhasználásához szeretne ötleteket meríteni, akkor ajánljuk a Táfelspicc kiváló cikkét.
Update: Meszesék fia, Zoltán tájékoztatása szerint ottjártunk után a vadászok „hoztak ilyen Armacol nevű vadriasztó szert, aminek olyan szaga van, mint a mobilretyó. Ráadásul nem egy tele flakonnal, csak a flakon alján van cucc. Ugyanazt kezdték ecsetelni, hogy hosszabbítsuk meg felfelé a kerítést, hogy azt nem ugratja át a szarvas, meg kössük ki lent a kutyát. Én megmondtam nekik a frankót, hogy a kutya családtag, és nem őrző-védő funkcióért van nekünk, de akkor is erősködtek. Ahelyett, hogy kilőnék a mászkáló vadakat. Egy kis kiegészítés: nem érdekelte őket a vadkár, be sem jöttek megnézni, csak odaadták a cuccot, és elhajtottak.”

Forrás: Origo