Kettős tagságomból adódóan lehetőségem nyílt arra, hogy Zala megye két egymástól távol eső vadásztársaságánál a monitoring keretében figyelemmel kísérhessem a szalonkák tavaszi vonulását.
A dokumentáció áttanulmányozásával és személyes megfigyeléseimmel sikerült néhány olyan megállapítást tennem, következtetést levonnom, melyekkel talán hozzájárulhatok a szalonka iránt érdeklődő vadásztársaim tájékozottságának bővítéséhez.

Az érintett két vadásztársaság – a Mura mentén gazdálkodó szepetneki Hunor 2000 VT és a megye északi részén található zalaegerszegi Nimród VT – között a távolság több mint 70 km. Ez a tény már önmagában is érdekessé teheti a megfigyelések összehasonlítását különösen akkor, ha tudjuk, hogy a két vadászterület sok vonatkozásban szögesen eltérő domborzati, vízrajzi, erdősültségi adottságokkal rendelkezik.

Míg a dél- zalai terület jellemzőit a Hunor 2000 vadásztársaság és egyben Magyarország déli határát jelentő Mura folyó határozza meg, addig a Nimród VT területének nagy részét az erősen tagolt, őshonos erdőkben gazdag göcseji dombság adja.

Mindkét területen vannak hagyományosan jó szalonkázó helyek, és így természetes, hogy a társaságok vezetői itt jelölték ki a két-két monitoringozó standot, ahol a tagok, a hivatásos vadászok február 13. és április 30. között folytatták a megfigyeléseket, vezették az előirt jegyzőkönyveket. A program iránt érdeklődő tagok az előírt kvóták erejéig folytatták a mintavételt, szolgáltatták az elejtett madarakról felvett adatokat.
 

A két és fél hónapos monitoring időszakban összegyűlt legfontosabb tapasztalatokat a következőkben lehet összegezni:

• Az első madarat február 20-án délen a Hunor VT-nél észlelték, 27-én egy hallott szalonkáról számoltak be, majd március 5-én egy korrogó madarat regisztráltak. Ezekben a napokban a szomszédos vadászterületekről is jeleztek húzást, sőt néhány madár esett is a szomszédoknál. A Nimród VT-nél március 5-ig nem volt észlelés, viszont ezen a napon meglőtték az első hosszú csőrű vándort. Fentiekből látható, hogy a mintegy 70 km-es távolságot nyolc-tíz napos vonulással hidalták át a madarak.
• Március 9-e után felgyorsultak az események. A Nimródnál 9-én egy példány, a Hunornál 13-án és 14-én egy példány, a Nimródnál két szalonka esett. Ezen túl több látott-hallott madárról is beszámoltak vadásztársak.
  A folytatásban 17-én északon egy példány, 21-én és 29-én délen egy-egy elejtés történt. A monitoring során látott-hallott madárcsúcsok északon március 26-án hat darabbal, délen április 4-én négy darabbal, északon hat darabbal tetőztek.
  Április második hetétől a monitoring zárásáig a Hunor VT-nél már egyáltalán nem észleltek szalonkát. A Nimród VT-nél április 9-én és 16-án egy-egy látott példányról számoltak be, a szezon valószínűleg utolsó madarát április hatodikán jómagam ejtettem el a bödei Jámi-völgyben.
  Összegzéseként elmondható, hogy a húzás fő időszaka március 12. és április 6. közé esett, és a madarak időeltolódással körülbelül ugyanannyi napot töltöttek el mindkét vadászterületen.
• A jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a Hunor VT-nél öt madarat láttak, hármat hallottak, és öt példányt ejtettek el a monitoring keretében. A Nimródnál tizenhat látott, két hallott madár mellett hat példányt ejtettek el ugyanebben az időszakban. Az engedélyezett kvótát egyik területen sem merítették ki.
• A mintavétel során elejtett madarak nemek szerinti megoszlása 7:4 a kakasok javára, ami alátámasztja a régi megfigyelést, mely szerint a tavaszi húzáson inkább kakasok kerülnek terítékre.
• A madarak súlyát vizsgálva megállapítást nyert, hogy testtömegük 305–355 gramm között mozgott.
• A monitoringban résztvevő vadásztársak elmondták, feltűnően kevés cvikket észleltek, a hosszú csőrűek inkább egyedül repültek. A húzások 10–15 percig tartottak, az időjárás érzékelhető módon nem befolyásolta a húzásokat, amelyek folyamatos csúszással 18.00–18.30 óra között kezdődtek.
• Hajnali húzásokról nincsenek megfigyelések.

Az évek óta zajló monitoring program eredményeként országos viszonylatban hatalmas mennyiségű információ gyűlt össze. Ennek az adatbázisnak a tudományos igényű elemzése várhatóan kedvező választ adhat a szalonka vadászhatóságának sokat vitatott – és tényekkel alá nem támasztott –, jórészt spekulatív megközelítésű kérdéseire.

Mi, szenvedélyes szalonkavadászok bízunk abban, hogy eljön az az idő, amikor nem kell az álságos „mintavétel” kifejezés mögé bújnunk, ha langyos tavaszi estéken nagy ritkán puskát akarunk emelni várva-várt csodamadarunkra.

Forrás: Rosta László