Karakas István 1944. március 15. Nagymágocson született, majd gyerekkorát Kunszentmártonban töltötte. Apja fogságba került a háborúban, kilenc évesen ismerhette meg.

Egész életében rajongott a természetért és erdész szeretett volna lenni. Persze, ahogy szokott lenni, nem vették fel. Ez azonban nem szegte kedvét és előbb Szarvason öntözési- és meliorizációs szakon végzett, majd a Debreceni Agrártudományi Egyetemen folytathatta az egyetemi tanulmányait. A későbbiekben megszerezte a Soproni Egyetem kiegészítő szakán az erdőkezelői felsőfokú képesítést és tovább folytatta a tanulmányait a Gödöllői Agrártudományi Egyetem vadgazdálkodási szakán. Fővadász megannyi helyen, vadgazdaságvezető – Szenes István fővadász meghívására – a Szarvasi Bemutató Gazdaságban, majd nevéhez köthető a Várerdei Vadaskert kialakítása. Bélmegyerben, egészen 78 éves koráig dolgozott. 2024. március 15-én tölti a 80. életévét.

Munkája mellett oktatási intézmények sorában tanított: Csongrádon, a Bársony István Technikumban, Gyöngyösön, a Károly Róbert Főiskolán. Szarvason volt idő, amikor éves szinten, irányítása alatt, 80 000 fácánt és további 30 000 vadrécét neveltek. Különleges körülmények között, szabadon nevelték a fácánt, amelyet később hálókkal fogtak vissza és az élő fácánt exportálták főleg Olaszországba és Franciaországba. A Várerdei Vadaskert kialakítása után, nyugdíjazását követően sem tétlenkedett és Bélmegyerbe kapott meghívást, ahol egészen 78 éves koráig dolgozott. Irányította a vadtenyésztést és évente ismét 20-30 000 fácánt neveltek fel.

Karakas István, avagy, ahogy a szakmában ismerik „Pista bácsi”, most sem tétlenkedik és eljuttatta az Agro Jager szerkesztőségébe, hogy mi is a feladata egy hivatásos vadásznak. Azzal a megjegyzéssel, hogy okuljon belőle az is, aki csak sportvadászként vagy laikusként figyeli a vadászokat, de zsinórmértéke legyen a mostani hivatásos vadászoknak is.

Február

Megnyúltak a nappalok és a fákon éjszakázó fácán is éberebb. Különös hangok bújnak elő éjjelente s a szél más szagokat hoz. Ha hideg is a február, de napközben már ereje van a napnak és kint az erdőn, a meleg, napsütötte részeken már sarjad a fű, ahogyan a gabona is napról napra bokrosodik. Párban járnak már a hollók, fészkét építi a réti sas és amikor az őzbak felkapja a fejét, már látni lehet, hogy barkás agancsa egyre inkább gyarapszik. Ébred a táj és hamarosan besurran az ajtón a március. A tavasz bizonyosan nincs messze, mert megjöttek a seregélyek, s már szalonkát is láttak az erdőn…

Karakas István: A hivatásos vadász februári feladatai 

• A vadállomány folyamatos, állandó megfigyelése, feljegyzések készítése, állományszámlálás.
• A vadállomány takarmányozása, szóró utak karbantartása (ha szükséges, hóekézés).
• A vadállományt károsító fajok folyamatos féken tartása.
• Apróvad kibocsátások még tartanak.
• Rókahívás (ilyenkor mozog legjobban, míg tart a koslatás).
• Az apróvad volierekben megkezdeni a karbantartások és egyéb teendők felmérését, azok előkészítését.
• A vadászatok még tartanak, azok előkészítése, vadászatok tartásának időszaka van még.
• A tarvad vadászatok alkalmával, zsigereléskor, embriószámlálás elvégzése és azok dokumentálása.
• Adminisztráció.

Forrás: Agrojager