Bizony nagy a különbség vadász és puskás között. Sokszor hallani azt is, hogy a mai fiatalok már nem úgy vadásznak mint régen. De mi is a különbség?

Miért ez a megkülönböztetés? – teszi fel a kérdést Fazekas Gergely, az OMVK Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének titkára. A vadász kezében a fegyver csak egy eszköz a sok dolog közül, ami számára a vadászatot jelenti. A puskás kezében viszont az egyetlen eszköz, amely szerinte egyenlő a vadászattal.

Kicsit bővebben kifejtve, a puskásnak csak az számít, hogy lőtt-e vagy sem. A vadásznak pedig a sikeres lövés csak a koronát teszi fel a vadászatra. Tudni kell, hogy többnyire a vadász puskásként kezdi. Ez természetes is, hiszen egy új képesség, jog megszerzésekor azt valósággal habzsolja az ember. Gondoljunk vissza, hogy amikor megtanulunk biciklizni, mindenhova azzal akarunk menni. De az egészséges jellemű emberben ez a kezdeti lődüh, lövéskényszer és eredményorientáltság hamar lecseng. Kialakul benne egy mértékletesség, önuralom.

Elkezdi észrevenni a vadászat közben körülötte zajló eseményeket. Egy cinegét az ágon, egy cickányt az avarban vagy csak egy szép naplementét. Lassan kezdi is megérteni a természet törvényeit, kezdi „megtanulni” a környezet törvényszerűségeit. Egyre kevésbé dühös a sikertelenség miatt és keresni kezdi az igazi kihívást jelentő vadakat. A nagy, öreg kant, vagy a szellemként viselkedő visszarakott bakot, esetleg bikát.

Végül aztán eljut oda, hogy a fegyver csak indok lesz. Csak „alibi”, ami kiviszi a természetbe. A vadászat számára már olyan, mint a kertésznek a gyomlálás. Csak azt veszi el, ami beteg, nem oda való, vagy esetleg megérett arra, hogy puskavégre kerüljön. Egyébként csak gyönyörködni jár ki, és élvezni a természetet, a nyugalmat. Keveseknek adatik meg, hogy legyen módjuk végigjárni a lépcső fokait. De a kifogások keresésére fordított erőt fordíthatjuk a fejlődésünk irányába is.

A vadásznak a vadászvizsga olyan, mint a jogosítvány az autósnak. Feljogosítja valamire bizonyos szabályok közt, de nem mindegy, hogyan viselkedik közlekedés közben. Kulcskérdés, hogy miként viszonyul a többi autóshoz, az egyéb közlekedőhöz, gyalogoshoz, kerékpároshoz. Persze mindenki mást tart célszerűnek, másként fog viselkedni, hiszen sokfélék vagyunk.

Nem mindegy hogyan állunk a természethez, nem mindegy hogy csak az elejtés, vagy a természet védelme is érdekel. Nem mindegy, hogy hogyan jutok el Budapestre, útközben mindenkit, mindenáron megelőzve, leszorítva, vagy együtt haladva, egymás biztonságára is odafigyelve közlekedek. Aki ezt megérti és képes alkalmazni, az mondhatja magáról, hogy vadász.

Aki nem, az bizony csak puskás marad.

Forrás: Reform