2014. augusztus 18-án este az a szerencse ért, hogy esti lesen sikerült elejtenem a képen lévő aranysakált.

Területünkön, az Újkúti Vadásztársaságnál, de a Balaton ezen keleti régiójában is ez az első. Tudományos kutatások szerint mintegy 200 éve nem él e vidéken, de most újra megtelepedőben van. Hozzánk legközelebb Tótvázsonyban lőttek ez évben. Nálunk úgy egy éve észlejük a jelenlétét, magam január végén láttam az elsőt.

A fenti napon Szentkirályszabadja határában egy napraforgótábla sarkán álló lesen ültem. E napraforgóból váltott ki a részben már levágott gabonatarlóra éppen a lővilág végén úgy 70-80 méterre. A keresőben rögtön láttam mi az. Szerencsém volt, mert megvárta, amíg a puskát felveszem. A lövést gyors elugrással jelezte, majd eltűnt. Azt gondoltam, beugrott a még lábon álló gabonába. Ez után jön a jól ismert kétkedés: vajon megvan-e? Néhány perc után a lesről leszállva a rálövés helyén vért, majd 15-20 méterrel távolabb a toportyánt találtam meg: egy kifejlett kant, ami –mint később lemértük- 13kg.

Vegyes érzelmeim vannak, mert örülök, hogy gazdagodott a faunánk, de meg is jelent egy - nekünk, vadászoknak- konkurens ragadozó. Szerintem semmi esetre se szabad gyűlölettel fogadnunk, hogy mindenáron tűzzel-vassal irtsuk. Higgyük, hogy a természet nagy igazságtevő és nekik is helyet ad környezetünkben.

Forrás: HuntingPress