Topolyán úgymond a XIX. század óta hagyomány évente legalább egyszer nagy vadászatot rendezni.
Ezt még Gisel Borbála, a tragikus körülmények között elhunyt báró Kray Ferenc özvegye vezette be. A német–francia származású híres szépségű özvegyasszony ugyanis nem ment újból férjhez, de az élet örömeit sem vetette meg, és minden alkalmat kihasznált önmaga és gyermekei szórakoztatására. Legyen szó névnapról, születésnapról vagy egy-egy eminens vendég érkezéséről, fogadásokat, vadászatokat szervezett, amelyekre meghívta a környék nobilitásait és a város elöljáróit. Nagy vendégfogadásait André István versbe foglalta. Kéziratban fennmaradt művét, melynek Topolya város históriája címet adta, dr. Virág Gábor publikálta.

Ma, a XXI. század második évtizedének elején, a topolyai Őzbak Vadászegyesület tagjai a nagyhírű elődök által meghonosított szokást ápolva rendszeresen évi nagyvadászatot tartanak, amelyre meghívják barátaikat, szomszédaikat, és nem utolsósorban azokat az eminens személyeket, akik segítik, támogatják a munkájukat.

Az idén kicsit borús, ködös, nem túl hideg időben huszonkilenc puskás űzte a vadat a topolyai határban. A hagyományokhoz híven nyúlra és fácánra vadásztak. A nap végén 51 nyúl és 3 fácánkakas feküdt a terítéken.

A hajdani úri vadászatokra jellemző nagyszámú hajtó ezúttal elmaradt. André uram leírása szerint Topolyáról 600, Csantavérről pedig 200 hajtót toboroztak az 1810-ben megtartott vadászatra. A teríték akkor nem volt arányban a vadászok és hajtók számával, ugyanis csak tizenkét nyulat és három foglyot zsákmányoltak. Magyarázatként a bált és a reggelig tartó tarokkozást hozták fel.

További képek itt!

Forrás: Magyar Szó