Somogyban több a vadkár, mint a régióban. Berend Ferencet választotta elnökének a vadászatra jogosultak érdekvédelmi szervezete, a Somogy megyei Vadászok Szövetsége.
A Somogy megyei Vadászok Szövetsége, akkor képvisel jelentős erőt, ha minél több tagja van.
- Jelenleg a vadászatra jogosultaknak (vadásztársaságok, egyesületek, fóldtulajrlonosi közösségek, bérkilövők) mindössze harminc százaléka tagja a szövetségnek - mondta Berend Ferenc. - Az okokat most ne keressük, de szeretnénk elérni a 90-95 százalékot.
A szövetség akkor tud komoly erőt képviselni, akkor látja el érdemben az érdekképviseletet ha megfelelő számú tagja van.
A vadászatra jogosultak legnagyobb gondja az a mérhetetlen vadkár, amit fizetniük kell. Az ország vadkárának a negyven százalékát Somogy fizeti ki. Egy magunkban annyit, mint Tolna, Baranya, Zala együtt.

- Ennek egyik okát az adottságainkban kell keresni - mondta Berend Ferenc. – Somogyország vadban még mindig rendkívül gazdag. A másik ok, hogy a termelői körben nem kevesen vannak, akik a vadkárral, mint rendszeres, nagyon jó árbevétellel számolnak. A vadkárt ki kell fizetni, de csak azt és annyit, amit valóban a vad okoz. Ehhez olyan kárbecslőkre van szükség, akik értik a szakmájukat. Egy mezőgazdász, agrármérnök ne mérjen fel erdei kárt és az erdőmérnök se határozza meg, hogy a kukoricában mekkora kár keletkezett. Ezt mindenképpen rendbe kell tenni. A másik, hogy - bármennyire is szeretünk vadászni - de be kell látni, hogy több a vad, mint az erdő eltartó képessége. Csökkenteni kell az állományt. Ehhez azt is tudni kéne, hogy mennyi vadunk van. Ne csak megbecsüljük az állomány nagyságát, hanem február vége felé, repülőről mérjük fel, számoljuk meg.

A társaságok nagy részénél azért adják el a vadat, a vadászatot, mert a tagok már nem bírják összeadni azt a több millió forintot, amibe a működés és a vadkár kerül. Nem járható út, hogy a vadásztársaságok csak pénzes embereket vegyenek fel, akkor rengeteg lesz a puskás ember és egyre kevesebb a vadász. A sikerorientált világban sokan a vadászat sikerét azonnal akarják, mennyiségben és minőségben egyaránt. Nincs fokozatosság.
1973 óta fogom a puskát - tette hozzá Berend Ferenc. - Szerencsém volt, mert voltak olyan elődök, mentorok, vadásztársak, akikre felnéztem, s akik engem vadásszá neveltek. Ma már azt mondják a barátaim, hogy turista vadász vagyok, mert inkább nézem, mint lövöm a vadat. De ezt én egyáltalán nem bánom. Kint vagyok a területen, nézelődöm és élvezem a természetet. Az elmúlt évek alatt oda jutottunk, hogy sajnos a legtöbb társaságban megszűntek a vadászat utáni beszélgetések, összejövetelek is. Sokszor még a terítéket sem várják meg a Nimródok, mert rohannak haza, pedig ez lenne az összetartó erő. Aki a másik örömének nem tud örülni, akit csak addig érdekel az egész amíg lőni lehet, az puskás ember és nem vadász..

Berend Ferenc
1945-ben született, 1973-ban kezdett vadászni a somogy-simonyi vadásztársaságban. Jelenleg a gyótai vadásztársaság elnöke, és a somogyvári földtulajdonosi közösség tagja. Pusztakovácsiban él. Mezőgazdasági vállalkozóként mintegy ezer hektárt művel. 2011-től a   Somogy megyei Vadászkamara elnökségi tagja és a Somogy megyei Vadászok Szövetségének elnöke.

Forrás: Somogyi Hírlap