Szeptember 25-28. között Csehország (Bechyne) adott otthont a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (CIC) Artemis Munkacsoport második nemzetközi konferenciájának.

A csütörtök esti megérkezést követően egy hagyományos cseh vacsora keretében örülhettünk az újbóli találkozásnak. Pénteken reggel kürtszó fogadott minket a festői szépségű Bechyne Kastélyban, ahol elsőként Nicole Stava a cseh vadászhölgyek és a szervezőbizottság nevében köszöntötte a 8 országból érkező mintegy 80 vadászhölgyet, majd dr. Sonja Supekova, a CIC Artemis Munkacsoportjának elnöke mutatta be a CIC legújabb szervezetének történetét, eddig végzett tevékenységét. A konferenciát dr. Suba Imre, a CIC alelnöke nyitotta meg, amelyet a különböző országok delegációvezetőinek előadásai követték.

A konferencia fő témája idén a vadászati kultúra és hagyományápolás volt, elsőként Petra Sedlackova-Hanzlikova, a csehországi Diana Klub elnöke mutatta be átfogóan a magyarhoz rendkívül hasonló vadászhagyományokat, de értékes és érdekes előadásokat hallhattunk az USA-ból érkező dr. Mary Stange-től, a holland solymásztól, Tula Stapert-től, illetve az orosz delegáció vezetőjétől, Irina Doroshinától. A magyar delegáció képviseletében Bán Beatrix, a Vadászati Kulturális Egyesület (VKE) Diana Vadászhölgy Klub elnöke tartott előadást „Miért vadászunk?” címmel, melynek keretében a VKE tevékenységét is bemutatta.

A konferencia ebédszünetében egy szűk körű megbeszélés keretében titkos szavazással döntöttek a delegációvezetők arról, hogy a két pályázó ország közül ki nyeri el a 2016. évi harmadik nemzetközi konferencia rendezési jogát. Bár Magyarország részletesen kidolgozott, gazdag programtervvel érkezett, a szavazáson mégis alulmaradt Hollandiával szemben.

A konferencia délután panelbeszélgetéssel folytatódott, ahol a meghívott beszélgetőpartnerek ütköztették véleményüket többek között a vadászati hagyományok esetleges továbbfejlesztési lehetőségeiről, illetve a vadászhölgyek viselkedési szabályairól.

A konferencia zárószavát Detky Joci, a magyar vadászhölgyek doyenje adta, aki véleményében kifejtette a vadászati hagyományok változatlan formában történő megőrzésének fontosságát és jelentőségét, és felhívta a vadászhölgyek figyelmét arra, hogy a vadászias viselkedésről nem csak beszélni kell, hanem minden vadászhölgynek kötelessége az írott és íratlan szabályok betartása, amellyel példát mutathat a vadászok közösségén belül.

Az esti gálavacsorán vette át hivatalosan is a stafétabotot Hollandia, majd Pavel Sporcl hegedűvirtuóz kápráztatta el a hallgatóságot, végül csodálatos tűzijátékkal ért véget az este.

Szombaton egész napos kiránduláson vettünk részt. Elsőként az Ohradai Vadászkastélyt és a közvetlen szomszédságában fekvő állatkertet tekintettük meg, majd egy kiadós ebéd után a Boreki fácántelepen tettünk szakmai látogatást. A napot a csodálatos, már-már meseszerű Hlubokai Kastélyban zártuk, amelyben a gondos állami felügyeletnek és támogatásnak köszönhetően szinte az összes szobát sikerült eredeti pompájában megőrizni.

Este hagyományos helyi disznótoros vacsorával kedveskedtek nekünk a szervezők, amelyből a bőséges ebéd után még a legjobb szándékunk ellenére is csak falatokat voltunk képesek kóstolni.

Vasárnap reggel még gyorsan számba vettük a soron következő programokat, és örömmel állapítottuk meg, hogy jövő ilyenkorig szinte egy hónap sem telik el nemzetközi vadászhölgy találkozó nélkül, így az elválás sem volt olyan nehéz. Felejthetetlen élmények birtokában intettünk búcsút Bechyné-nek. Hálás köszönettel tartozunk a cseh vadászhölgyeknek a fantasztikus programért, a hónapokig tartó professzionális szervezésért, a vidám és kedves vendégszeretetért!

Forrás: Diana Vadászhölgy Klub