amarosan indulhat minden idők legkiterjedtebb alaszkai mélytengeri olajfúrása, amely egyes környezetvédők szerint önmagában elegendő lehet a globális felmelegedés miatt amúgy is hátrányba kerülő jegesmedvék kipusztítására. A Vanity Fair cikke bepillantást nyújt abba, miként járnak az amerikai környezetvédelmi politika fogaskerei: rosszul. Egyetlen helyen él ma vadon az Egyesült Államokban jegesmedve: az ország legészakibb pontján, a háromszáz inupiat lakta alaszkai Kaktovik falvában. Ide látogatott el Michael Shnayerson, a Vanity Fair című amerikai havilap riportere szeptemberben, hogy körülnézzen a jegesmedvék letűnt északi birodalmának utolsó darabkáján.

Látta árnyként felbukkanni a jegesmedvéket a vízből, hogy az őslakos eszkimó törzs által külön engedéllyel elejtett bálnák csontjain lakmározzanak. Vagy kéttucatnyian jártak rá a bálnacsontvázra egy hétig. „Izgalmas látvány volt, de szomorú is” – írja, mert a jegesmedvéknek már rég a tengeri jégen kellett volna vadászniuk a fókákra ahelyett, hogy a parton potyáznának. A rituális eszkimó bálnavadászat nélkül éhen is halhattak volna, hisz októberig vagy novemberig kell várniuk a jégtáblák kialakulására.

Minden évben egyre később fagy be az Északi-sark körül a tenger, s így a jegesmedvék is egyre később, egyre inkább kiéhezve juthatnak el a vadászmezőikre. S ezek is egyre zsugorodnak. Szakértők, akik korábban még 2040-re tippelték az északi jégsapka felolvadását, ma már 2012-t is elképzelhetőnek tartják. S jéggel együtt tűnik el a még 22 ezres jegesmedve-populáció is.

Geopolitikai kérdés

Ám a jegesmedvék sorsa nemcsak környezetvédelmi kérdés, geopolitikai jelentősége is lett. Két amerikai környezetvédelmi ügyvéd, Kassie Siegel és Brendan Cummings ugyanis megragadta a fogyatkozó jegesmedve-népesség kínálta alkalmat, és ügyes jogi trükkel sarokba szorította a Bush-kormányzatot.

Beadtak ugyanis – még 2005-ben – egy kérvényt, amelyben annak megállapítását kérték, hogy a jegesmedvefaj veszélyeztetett az Egyesült Államokban. Ha megadja a kormány ezt a státust, akkor a veszélyeztetett fajokról szóló amerikai törvény (Endangered Species Act) értelmében a kormánynak kötelessége az állatok környezetének védelme, ami ebben az esetben minimum a globális felmelegedés tényének elismerését jelenti, s egyben a klímaváltozás elleni küzdelem vállalását is. A kormány azonban csak halogatta a kellemetlen döntést, bár elvben kilencven napon belül napirendre kellett volna tűznie. Ez Cummingéknak csak jól jött, hiszen így a sokkal nagyobb publicitást hozó bírósági útra terelhették a kérdést.

A bíróság utasította az amerikai hal- és vadhatóságot a jegesmedvék helyzetének tanulmányozására, s alig egy évvel később, 2006 decemberében Dirk Kempthorne belügyminiszter kamerák előtt elismerte: a tanulmány szerint a medvefaj helyzete kockázatos, még ha azt egyelőre nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a kipusztulás szélén áll. Ekkor azt mondta: újabb tanulmányokat rendelnek, s egy év múlva – 2008 januárjában – bejelenti majd, hogy veszélyeztetett fajnak minősül-e a jegesmedve.

Kilenc elemzés született

Kempthorne bejelentése nyomán tavaly kilenc különböző tudóscsapat vizsgálta a jegesmedve-populációk helyzetét. A tudósokat Steve Armstrup vezette, egy nyurga szőke biológus, akit a világ egyik legjobb jegesmedve-szakértőjeként tartanak számon. Karakán figura, aki nem sokat teketóriázik a mondanivalója megfogalmazgatásával; így például elhangzott a szájából az is, hogy az alaszkai olaj- és gázkútfúrások semmiféle veszélyt nem jelentenek az állatokra. A többi medvekutató épp ezért eléggé óvakodott tőle és sommás véleményeitől, de meglepetésre Armstrup a kilenc kutatás összefoglalásaként azt mondta: a jegesmedve a kihalás szélén áll. Jobb esetben is eltűnik majd a 22 ezer medve kétharmada 2050-ig, ha ilyen iramban folytatódik a klímaváltozás. Az alaszkai jegesmedvének pedig már most búcsút lehet inteni.

Nem sokkal a kutatások megjelenése után véget ért a nyár, és már biztos volt, hogy minden (emberi léptékben mért) idők legnagyobb jégveszteségével zárult. Összesen 1,3 millió négyzetkilométernyi (14 magyarországnyi, azaz Európa tizedének megfelelő) területen van ma tenger, ahol 2007-ben még jég volt.

Kempthorne-nak ezen a ponton az amerikai törvények értelmében a tudósok megállapításai alapján kellett volna eljárnia, ám nem tette. „Idaho állam volt kormányzójának, akinek hivatalban töltött 18 hónapja alatt egyetlen növényt vagy állatot sem sikerült a védett fajok listájára feltennie, más prioritása volt: a Csukcs-tengeri 193-as koncesszió.”

A bányászati hatóság által eladott 193-as koncesszió 29 millió hektárt adott át fúrásokra az Alaszkát Oroszországtól elválasztó Csukcs-tenger fenekén. Előzetes felmérések szerint itt körülbelül 15 milliárd hordó olaj és 77 ezer milliárd köbméter földgáz rejtezik. „Ha Kaktovikban, Alaszka legészakibb pontján áll az ember, akkor jobb kézre a Beaufort-tengert látja. Balra pedig a Csukcsot. De a jegesmedvék nem tesznek különbséget a kettő közt.”

A belügyminisztériumhoz tartozó két hatóság – a bányászati és a vadvédelmi – közötti információáramlásban valami gikszer történt. A bányászati koncesszió eladását ugyanis idén február 6-ra tűzték ki, a január 9-re jelzett védettségügyi döntés utánra. „Pedig hogy is adhatott volna el a kormány tiszta lelkiismerettel egy olyan koncessziót, amelynek közvetlen hatása van a jegesmedvék életterére?” – teszi fel a kérdést Michael Shnayerson.

Kaktovikban nem viseltetnek különösebb ellenérzéssel az olajiparral szemben. Vannak persze, akik úgy érzik, hogy az olajtársaságok – amelyeknek kötelező ismertetniük tengeri fúrásaikat az alaszkai eszkimókkal – nem mindig mondanak igazat. Ám a településen a többségnek az olajiparról Kaktovik ingyenes erőműve és áramellátása, a százmillió dollárból kiépített 98 lehúzható vécé, a tűzoltóállomás és az új iskolai könyvtár jut az eszébe. Hisz mindet olajcégek finanszírozták.

Hatósági ellentmondások

A helyzet furcsasága, hogy miközben az első és a második körös kutatók egészen egyértelmű következtetésekre jutottak kutatásaikban a jegesmedve veszélyeztetett helyzetéről, főnökeik a bányászati és vadhatóságoknál egészen másképp értelmezték az adatokat, s úgy találták: semmiféle veszélyt nem jelent az alaszkai jegesmedvékre, ha kiadják a 193-as koncessziót.

Shane Wolf, a belügyminisztérium szóvivője szerint a koncesszió kiadásával nem véletlenül várták meg a jegesmedvedöntést, hiszen ennek nyomán különböző feltételekkel egészíthették ki a koncessziót. „A koncessziót eredetileg 2007 nyarán akartuk kiadni, de a bányászati hatóság arra várt, hogy a vadhatóság befejezze a faj elemzését” – mondta. Számos fúrási helyszínen él védett faj, önmagában ez a tényező nem ok arra, hogy ne adják ki a koncessziót. Ráadásul a vadvédelmi hatóság már kimondta, hogy az olajipari munkálatok nem veszélyeztetik a faj létét.

A Vanity Fairnek négy jelenlegi vagy volt bányahatósági alkalmazott adott név nélkül interjút, és ezekből némileg árnyaltabb kép alakult ki. Először is – mondták – az északi-sarki fúrásokat eddig csak közvetlenül a partnál vagy a parton engedélyezték. A jegesmedvék pedig nem ott élnek. A csukcs-tengeri koncesszió értékesítését már 2005-ben bejelentették, ám akkor nem volt nagy az érdeklődés, mert a mélytengeri fúrás drága mulatság. De ahogy az olaj ára emelkedett, egyre jobb biznisznek tűnt. A koncessziót értékesítők elkezdtek attól tartani, hogy a fajok jövője iránt aggódó tudósok elhúzzák a kutatásokat a választásokig, s az új kormány esetleg visszavonja a tendert.

Eltűnő adatok, hallgató kutatók

Így a tudósok szerint kulcsfontosságú adatok „valahogy nem érkeztek el hozzájuk”, egyebek között olyanok, mint hogy hány olajkútról lenne szó, hány mérföldnyi csővezetékről. A hiányos vagy – érzésük szerint – alulbecsült adatok alapján létrejött megállapításaikat ezek után torzították is. „A legtöbb tudós igyekezett felmérni, hogy a mérleg két serpenyőjében mi áll, és ezt elmondani az amerikai népnek. Aztán jöttek a geológusok, és megváltoztattak olyan elemzéseket, amelyeket antropológusok és halbiológusok készítettek. Pedig nem értenek hozzá, nem olvasták a szakirodalmat.” Wolfe szerint a minisztérium mindent megtett, hogy a különböző tudományágak szakértői közötti párbeszédet elősegítse. „Ám egyszer elérkezik egy pont, amikor dönteni kell, és a döntés nem biztos, hogy minden résztvevőnek tetszik.”

A halbiológusok elsősorban az olajkiömlés miatt aggódtak, ám ahhoz, hogy ennek a kockázatát felmérjék, többet kellett volna tudniuk arról, hogyan működnek majd a kutak. Ebből tudtak volna következtetni arra is, hogy mennyire lesz súlyos egy kiömlés, illetve hogy mennyire lesz felelős a cég a károk elhárításáért. A jegesmedvékre a legkisebb szivárgás is veszélyes lehet. Mivel nagy tisztaságigényű állatok, lenyalogatnák a bundájukra tapadó olajat, s ez a májukba kerülve halálos.

A tapasztalatok szerint nem árt a koncesszió kiadása előtt elvégezni a környezetvédelmi kockázatelemzést. Miután a Shell 2005-ben elkezdte a fúrásokat a Beaufort-tengeri koncessziója alapján, nem volt hajlandó adatokat szolgáltatni. Mint egy az interneten olvasható, kiszivárgott levélben áll, a jegesmedvék érdekében teendő lépéseket firtató kutatói levelekre a Shell heteken keresztül nem reagált.