Szinte hihetetlen, hogy bizony már három évtizede annak, hogy lelkes kis csapatunk – az akkori Vadászszövetség, a MAVOSZ megyei vezetésének erkölcsi és anyagi támogatását élvezve – megalapította a Miskolci Vadászklubot, amely 1983. december 14-én kezdte meg működését. A Vadászklub indulása egy szerencsésen kiválasztott és vadásziasan kialakított helyiséghez kötődött, de rövid időn belül – egy ma is aktív – szellemi műhellyé vált.
A megnyitóra kiadott tájékoztató füzetünk ajánlása ma is vállalható:
„A Miskolci Vadászklub annak a régi óhajnak a beteljesedése, mely évek óta kívánsága megyénk vadásztársadalmának. A klub alkalmat ad vadászaink rendszeres találkozásának, tapasztalatcseréknek, kulturált, vadászias környezetével a szabadidő hasznos és kellemes eltöltésére. A klub megalakításával nem titkolt szándék, hogy megyénk székhelyén, Miskolcon a rendezvények útján is bővüljön a megye vadászainak szakismerete, és javuljon közmegelégedésre a vadászetika és a vadász kulturáltság.”
Az alapító vezetőség (dr. Székely László elnök, Nagy Lajos titkár, Varga Zoltán szervező, Vass Sándorné gazdasági felelős) nagy lelkesedéssel és a vadászat ügye iránti elhivatottsággal indította be a klubéletet. A szervezésben – első pillanattól – sok állandó segítő (csak néhányukat említve: Faragó Zoltán, dr. Gabnai Sándor, Heinemann Pál, Nagy Gábor) továbbá a MAVOSZ vezetői (dr. Pusztai Béla elnök, dr. Balogh András ifjúsági felelős), sok vadásztársaság elnöke és számos aktivista működött közre, mintegy szakmai műhellyé alakítva a klubot.
A klubhelyiség rendszeres nyitva tartással, kis könyvtárral, havonta megtartott vadászati szakmai előadással, fórummal, színes rendezvényekkel várta az érdeklődőket, akik nem csak vadászok közül, hanem hozzátartozóik és a természet iránt elkötelezettek köréből kerültek ki.
Célunk volt a vadászati kultúra és a hagyományok ápolása, az etikus vadászat normáinak terjesztése, az oktatás, nevelés, a kulturált szórakozás lehetőségeinek, a baráti találkozások és együttlétek sokszínűségének megteremtése, amely új kereteket és távlatokat adott a vadászat ügye iránt elkötelezett vadásztársaink közösségi tevékenységének.
Mindez országos érdeklődést is kiváltott, miáltal lehetőség kínálkozott arra, hogy megnyerjünk hazai, majd határon túli szaktekintélyeket előadónak, ezzel fokozatosan növelve a klub elismertségét és fokozva az érdeklődést.
Csak néhány név a rangos hazai előadókból, a teljesség igénye nélkül: dr. Bakóczi Antal, dr. Bartucz Ferenc, dr. Bencze Lajos, dr. Bertóti István, Békés Sándor, dr. Darás Dezső, Eördögh Tibor, dr. Heltay István, dr. Janisch Miklós, dr. Járási Lőrinc, Knefély Nándor, dr. Kőhalmi Tamás, Kondor Endre, dr. Kölüs Gábor, dr. Mátrai Gábor, dr. Nagy Emil, Páll Endre, Rácz Sándor, dr. Rakonczay Zoltán, dr. Sinkovics Miklós, dr. Sterbecz István, dr. Szederjei Ákos, Szidnai László, dr. Zoltán János és dr. Tomori Éva… A határainkon túli magyarok közül a klub előadója volt többek között: dr. Gyimesi György, Kászoni Zoltán, Makkay Ferenc, Miklós Béla, dr. Panigay Róbert, Ugray Tamás.
A klub nagy figyelmet fordított a vadászati kultúra mestereinek és remekeiknek igényes bemutatására. Vendégünk volt és festménykiállításaival Muray Róbert és Valaczkai Erzsébet, fotóival Nagygyörgy Sándor és Magyar Ferenc,
Németh János pedig csontfaragványait, míg Farkas Ádám kisplasztikáit mutatta be.
A közösségi élet emlékezetes élményei a tanulmányutak. Voltunk a többi között Balatonedericsen dr. Nagy Endrénél, Grazban gróf Merán Fülöpnél, felkerestük a Felvidék vadászati múzeumait, úticél volt Dévaványa, Gödöllő, Gemenc, Gyulaj és Szécsény is. Visszatérő program a FeHoVa közös látogatása.
A vadászklub műhellyé válását bizonyítja, hogy nem csak a klub helyiségeiből, hanem a megyei vadászati közélet élénkítéséből is kivette részét. Például a klub szervezte az első megyei vadászbált 1985-ben a miskolci Avas Szálló Fehér termében, az első megyei vadásznapot és trófeakiállítást pedig 1992-ben a Lillafüredi Palotaszállóban.
Különösen meghatározóvá vált a klub törzstagjainak a vadászati kultúra és hagyományok iránti elkötelezettsége, amikor a 90-es évek elején lebontották a klubhelyiségnek otthont adott épületet. Nagy Lajos, majd Heinemann Pál és Nagy Gábor tenni akarásával, Báthori Gábor mentorálásával folytatódott a klubélet. Kezdetben Heinemann Pál vadászszobájában, majd a megyei Vadászszövetség és később a Vadászkamara támogatásával más-más helyszíneken, de rendszeresek voltak az összejövetelek.
Neves személyek – a vadász szakma élenjárói, az országos és helyi vadászati közélet, a vadászati kultúra reprezentánsai – tisztelték meg továbbra is a miskolci Vadászklubot előadásaikkal, közreműködésükkel. Folytatódtak és folytatódnak a programok a mai napig is (minden hónap utolsó csütörtökén).
Nem lehet a 30 év történetét itt végigvenni… Ami fontos: a klub él és működik, tagsága folyamatosan változik, megújul.
Az előzőekben megemlített vadászszemélyiségek közül is már többen örökre eltávoztak közülünk, de munkásságukról, közreműködésükről szép emlékeket őrzünk, nem csak a klub emlékkönyveiben.
Az utóbbi időszakban már nem olyan egyedien különleges a vadászklub léte mint kezdetben, hiszen kibővült a megyei és országos vadászati közélet, általánosabbá vált a vadászati kultúra iránti igény és a hagyományápolás követelménye, művelése, rendszeresek a vadászati rendezvények (például Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 7 állandó helyen tartunk évente vadásznapokat), de bízvást állíthatjuk, hogy mindezek alapjainak lerakásában a Miskolci Vadászklub aktívan részt vett.
Személyes álláspontom szerint a vadászat egy sajátos társas lét, amelyet a közösségi élmények tesznek teljessé, s bizony így válik a vadászklub életében való munkálkodás is az „erdőzúgás” részévé… Mert nem csak trófeáink mesélnek…
Sokan vagyunk, akik a vadászati közélet jövőbeli kiteljesedésének egyik irányát a vadászklub mozgalom elterjedésében látjuk, amelyhez ezúton is szeretném példaként állítani a Miskolci Vadászklubot.
Forrás: HuntingPress
