Az elmúlt időszakban jelentősen megváltozott a vadászat jogszabályi környezete, amellyel nemcsak a belföldi, hanem a hazánkba érkező külföldi vendégvadászok számára is soha nem látott könnyítéseket eszközöltek.
A vadgazdálkodók életében évről évre kardinális kérdés a vadkár mértéke. A vadkár összege és eloszlása nagyon változó, van, ahol nem viseli meg jelentősen a költségvetést, máshol a működést is veszélybe sodorhatja.
1953-ban alapított 13 Torontóban élő magyar vadásztársaságot, az óhazából kértek alapszabályt a működéshez, a saját vadászterületük pedig Kanada vadonjában, a lakhelyüktől 250 kilométerre található.
Hónapokon keresztül engedély nélkül vadászott két férfi a Tapolcai Rendőrkapitányság illetékességi területén. Az orvvadászok a környező erdőkben tevékenykedtek, és az így elejtett vadakat illegálisan vették magukhoz.
Manapság a tarvadvadászat méltatlan megítélés alá került, a feladat döntő hányada a hivatásos vadászokra hárul, akik kénytelenek iparszerűen teljesíteni az éves tervet. Pedig lehetne olyan is, mint Varga Csaba az alábbi története, amely sokunk vadászszívét megdobogtatja.
Magyarország ugyan vadászati nagyhatalom, ezért a világ minden tájáról érkeznek ide vadászok, a hazai vadhúsfogyasztás mégis elkeserítően csekély. Pedig rendkívül egészséges táplálék, és az elkészítése sem követel különleges tudást.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás