Németországban már hosszú ideje nagy problémát jelentenek a farkasok, szinte az összes régióban – olvasható a kijelentés a Wild und Hund cikkében.


A legnagyobb károkat a legelő haszonállatokban okozzák, amik közül sokat elpusztítanak, vagy olyan sérüléseket okoznak, amik miatt az állatnak esélye sincsen a túlélésre.

Június elsején a Szövetségi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Nukleáris Biztonsági Minisztérium a Szövetségi Mezőgazdasági Minisztériummal együttműködve elindította az úgynevezett Farkas Párbeszéd-sorozatot. A BMLE (Szövetségi Élelmezési és Mezőgazdasági Minisztérium) szerint a rendezvénysorozat fő célja a farkasokkal kapcsolatos fontos megfigyelések és információk cseréje és az esetleges viták tárgyiasítása. A nyitó rendezvény során a földhasználók és a legeltető állattartók egyesületei sajtótájékoztató keretében sürgették a farkaspolitika megváltoztatását.

Bernhard Krüsken, a Német Gazdaszövetség főtitkára egyértelműen fejezte ki magát, miszerint: a farkaspopuláció fejlődése Németországban exponenciális, és a nagyragadozó által a legeltetett állatállományban okozott károk többé nem elfogadhatóak. A szövetségi kormány késlekedik a farkasállomány szabályozásának megkezdésével. A koalíciós megállapodásban foglalt, regionális állományszabályozás bevezetésére vonatkozó megbízást a Környezetvédelmi Minisztériumnak nem szabadna a háttérbe szorítania és nem szabadna az előzetes ellenőrzésekről szóló vitákkal húzni az értékes időt. Sabine Firnhaber, a Mecklenburg-Vorpommerni Gazdaszövetség alelnöke is figyelmeztet: azok, akik még mindig azt hiszik, hogy a több kerítés és a házőrző kutyák megoldják a problémát, nem ismerik fel a legeltető állattartók és sok vidéki polgár helyzetét.

Helmut Demmann-Tamke, az Alsó-Szászországi Vadászszövetség elnöke és a Német-Vadászszövetség alelnöke hozzátette: a regionális állománykezelés nem jelenti azt, hogy a farkas ki lesz irtva Németországban. Sokkal inkább úgy kell felfogni, mint egy eszközt az állomány ellenőrzésére és fenntartására – ugyanúgy, ahogyan ez más vadon élő állatok esetében is történik. Az aktív és regionalizált állománygazdálkodás bevezetésére azért van szükség, hogy a vidéki területeken fenn lehessen tartani a különböző funkciókat. Ide tartozik például a gátak part menti védelme a juhok legeltetésével. Az állatállomány legeltetése biztosítja a fajgazdag gyepterületek használatát és elősegíti a biológiai sokféleséget. Ez országszerte érvényes, de különösen az alpesi régióban az alpesi legelőkre, amelyeket nem lehet kerítésekkel védeni.

Forrás: Nimród