Az erdei szalonka szempontjából az ideális puska az, amely ugyanolyan finom, kecses és fürge, mint maga a kis, szeszélyes madár. A fiatal erdők és a bokros szegélyek határán a változatos környezet sajátos viselkedésre készteti az erdők királynőjét.
A trófeabírálat rendszeréről a vadásztársadalomban kevés szó esik, annak ellenére, hogy a bíráló szakemberek meglehetősen komoly hátteret igénylő, értékes munkát végeznek, ennek egyik sarkalatos pontja a trófea fotózása.
Ezúttal nem a sorrendről, a vad elhelyezési módjáról szeretnék írni, hanem arról, hogy a felkészültségünkkel és viselkedésünkkel hogyan tehetjük szebbé a vadászatot és a terítéket.
Karakas István 1944. március 15. Nagymágocson született, majd gyerekkorát Kunszentmártonban töltötte. Apja fogságba került a háborúban, kilenc évesen ismerhette meg.
Miért pont hét? Azért, mert a számmisztikusok szerint a hetes szerencsés, sőt „boldog” számnak minősül. De gyakori a vallásban, a népmesékben is. Gondoljunk csak a hét szentségre, a hét főbűnre, a hét vezérre, a hét törpére, a világ hét csodájára, a hét mesterlövészre.
A vadgazdálkodás és a vadbiológiai tudományos kutatások képviselői ültek össze Baranyában, hogy az aktuális kihívásokról és a legfrissebb kutatási eredményekről tárgyaljanak
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás