A 2010. szeptember 1-jén megjelent, Elmaradt fürjmészárláscímű írásunk kapcsán több topolyai vadász, köztük Hadzsy János, a topolyai Őzbak Vadásztársaság elnökségi tagja is megkereste szerkesztőségünket.
Arra kértek bennünket, hogy közöljük a vadászok álláspontját is, hiszen a környezetvédelem terén legalább annyira aktívak, mint a cikkben említett környezetvédők. Meglátásuk szerint az írás túlságosan egyoldalú volt, és felnagyította a problémát, ezzel pedig kárt okozott a nagy hagyománnyal rendelkező topolyai vadászegyesületnek.

– A tények magukért beszélnek. Nem kétséges, hogy a környezetvédők és a rendőrség tiltott eszközöket találtak vadásztársaságunk területén. Tény, hogy a törvény tiltja a különböző elektronikus csalogatók használatát, hiba lenne azonban néhány törvényszegő miatt a kollektív bűnösség elve alapján minden topolyai vadászt elítélni. Az idei fürjvadászattal kapcsolatban el kell mondanom, hogy valószínűleg a mostoha időjárás és a mezőgazdaságban használatos vegyszerek fokozott használata miatt kevés a madár. A topolyai Őzbak Vadásztársaság elnöksége ezért az idény kezdete előtt megtartott ülésén úgy határozott, hogy nem fogad külföldi vendégeket fürjvadászatra, mivel tilos a csalogató használata, és anélkül nem tudnak megfelelő mennyiségű vadat biztosítani messziről érkező társaik igényeinek kielégítésére. Ehhez a határozathoz tartottuk is magunkat.

Hadzsy elmondta azt is, hogy a fürjavadászat az EU országaiban eltérően van szabályozva, így például Franciaországban – ahol szintén nagy hagyománya van a legkisebb tyúkfajta vadászatának – nem tiltják a csalogató használatát, meghatározák viszont az elejtehető fürjek számát. Náluk egy alkalommal öt fürjet ejthet el egy puskás vadászatonként. Németországban a fürjet élőcsali használatával vadásszák. Ez azt jelenti, hogy kalitkákba kihelyezett, jól éneklő fürjkakasokkal csalogatják a vonuló madarakat a tarlóra. Náluk a lőhető fürjek számát tízre korlátozták.

A fürjek vonulását üzemi módon csak Afrikában használják ki, amikor a Fölközi- tengert átrepülő, a végkimerülés határán lévő madarakat egyszerűen kosarakba gyűjtik és konyhakészen Olaszországba szállítják.

– Tény az is, hogy egyetlenegy állatfajt sem irtott ki a túlvadászás, pontosabban a lőfegyverrel, a vadászetika szabályai szerint történő elejtés. Az állatfajok eltűnését mindig az élettér megszűnése, a vegyszerek használata vagy az igazi irtóhadjárat eredményezte. Topolyán, ahol a vadászat 120 éves hagyományra tekint vissza, és ahol mindig is a vadászok elsősorban óvták és nevelték a vadászható fajokat, és csak utána vadászták. Beszélhetünk hát bármiről, csak nem mészárlásról. Mészárlás történhet háborúban, vágóhidakon, de a vadászatban soha. A vadászok nem ölnek, a vadászok elejtenek.

Forrás: Magyar Szó