Bár a szarvasbőgés lezajlott, javában tart a vadászszezon: szarvasra, vaddisznóra, esetenként őzre lesnek napjaink nimródjai. Köztük számosan vállalják a vadászat talán legnehezebb ám rendkívül élménydús fajtáját, a cserkelést.
Kora hajnal van, szinte mindenki alszik még, de a magyarszentmiklósi Horváth János már javában készülődik aznapi vadászatára. Meleg nadrág, termofelső, zöld kabát, a várható sár miatt gumicsizma, és legvégül persze az elmaradhatatlan vadászkalap alkotja az öltözéket, a mellényzsebbe pedig a vadászigazolvány és egy vadazonosító-jegy kerül - utóbbi nélkül az esetleges zsákmányt nem lehetne legálisan szállítani. A fiatal sportvadász cserkelni indul, ezúttal velünk együtt, a Kürtös-menti vadásztársaság területére.

- A cserkeléshez mindig nagy szerencse kell, de ha nem készülünk fel kellő alapossággal, akkor a mázli sem segít, elvégre a vad nagyon okos és gyanakvó -magyarázza, miközben kitölti a vadásznaplót, s így jelzi: a társaság 10-es körzetében próbál majd „valamit” puskavégre keríteni. Szélpróba következik: egy közeli zászlón jól látható, hogy merről fúj a szél, ez alapján kell ugyanis megválasztani a cserkelés irányát, hogy a vad szagunkat ne érezhesse.

A hajnali derengés már az erdő szélén talál bennünket, s megkezdjük jókora utunkat az erdőben. Egy szántóföld szélén, majd erdei utakon haladunk, óvatosan közelítünk egy tarvágás felé, ahol szarvasokat remélünk meglepni. Mivel észak felől fúj a szél, kitalálható, hogy korábban nagy kört leírva dél felé kerültünk. Beszélgetni is csak suttogva merünk, inkább csodáljuk az ébredő erdő szépségeit. Érezzük, ahogy a friss, tiszta levegő beáramlik a vérünkbe, és szervezetünk szó szerint fellélegzik. Minden lépésünkre ügyelünk, gally nem recscsenhet meg a lábunk alatt. A taktika félsikert hoz: a remélt szarvasbika helyett egy őzsuta ugrik fel néhány méterre tőlünk. Rémült, nagyon gyors, nem tudja, hogy biztonságban van...

- Őzet most nem akarok lőni, inkább szarvast szeretnék ejteni, de egy erős vaddisznót is meggondolnék - jegyzi meg halkan Horváth János. - A vadkanokhoz amúgy kellemes emlékek fűznek: egy hajnali cserkészeten semmit sem láttam. Mivel kilencig volt kiírva a nevemre a terület, fél órával korábban elindultam az autó felé. Már majdnem odaértem, amikor felugrott előttem egy konda, benne egy komoly disznóval. Az agyarai több mint 21 centiméter hosszúak voltak, azóta is a legnagyobb
vaddisznó trófeám.

- A leggyakrabban a lest választják a hozzánk érkező vendégvadászok, s ebben elsősorban a kényelemszeretet játszik közre. A magaslesen ugyanis jó meleg ruhában órákig lehet üldögélni, nem kell olykor rendkívül nehéz terepen bujkálni a bokrok között. Jönnek hozzánk olyan vadászok is időnként, akik szinte az autóból szeretnének átülni a lesbe, majd lövés után visszakocsikázni
a szállásra – ezt már Gyurkó Antal vadászmestertôl halljuk. – Ennek ellenére a területünkön elesett bikák többségét cserkelések során lőtték. Az apró lesek sorozatának tekinthetô cserkelés szerintem ezerszer több élményt ad, s lényegesen nagyobb tudás, szakértelem, nem utolsó sorban pedig kitartás kell hozzá. A cserkelés nem mindig ér véget egy-két óra alatt. Horváth János például Ausztriában hajnali ötkor indult zergevadászatra, s órákon keresztül kereste a vadat. Délben járt sikerrel, ám az erőpróba nem ért véget: nyakában a zsákmánnyal, vállán a puskával vissza kellett jutnia a vadászházig, ahonnan elindult. Mialatt mindezt elmeséli, jókora részt végigjárunk a Fűzvölgy és Magyarszentmiklóstól északra elterülő erdőkből. Lassan teljesen kivilágosodik, nyolc óra után zsákmány nélkül indulunk vissza a terepjáróhoz. Ezúttal már tehát 1-0 a vadak javára, ám a
hajnalban ébredô erdô varázsa mindkettônket kárpótolt a zsákmány hiányáért. Igaz, a ruhánkon alaposan meglátszik az elmúlt néhány óra: csizmáink, bakancsaink súlyosakká váltak a rájuk ragadt sártól, nadrágjaink is színt váltottak: fekete helyett immár földbarnák. Kabátjaink pedig tüskékkel, bogáncsokkal tarkítottak. Ezt sem bánja egyikünk sem.

- A cserkelő vadászat elsősorban nem a lövésről szól - jegyzi meg Horváth János, miközben beszállunk az autóba. - A jó levegő, a kiadós túra, a természet értékei adják a cserkelés szépségét. Persze az sem rossz, ha vadat is ejtünk...

Akár a kalap is válhat szimbólummá
Zöld nadrágja, mellénye, gumicsizmája akárkinek lehet. Kalapja is, ám a vadászkalapon egyedi „azonosítókat” is látni: jobb oldalra kerül a Szent Hubertus érem, balra, hátra néhány „diadal” emléke: ecsettollak szalonkákból és a vaddisznósörte.

Forrás: Napló Online