A vadgazdálkodás ügye továbbra is borzolja a kedélyeket. Nem csoda, hiszen az ágazatot meghatározó vadászat továbbra is ,,kevesek szórakozása", amolyan úri foglalatosság.
A sűrűn változó jogszabálykörnyezet miatt sok esetben a bokrot nyulastul elv látszik érvényesülni. Legutóbb egy alkalmazási szabályzat váltott ki felháborodást, elsősorban a megyei vadászegyesület berkeiben. Erről beszélgettünk László Bélával, a Kovászna Megyei Vadász és Sporthorgász Egyesület elnökével.

— Mi az, ami nem felel meg a jogszabályokban eszközölt változások közül?
— A 2006-ban megjelent, 407. számú vadászati törvény egyik paragrafusa úgy rendelkezik, hogy ha a vadászterületek tulajdonosai társulni tudnak, és területeik összessége meghaladja az illető vadászterület felét, akkor a társult tulajdonosok versenytárgyalás nélkül nevezhetik meg a bérlőt, vagyis azt, aki az illető vadászterületen elnyeri a vadászati jogot. Az alkalmazási előírás, az 1221-es rendelet azonban a társulni jogosult területtulajdonosok közé sorolja az illető községet is. Ez viszont ellentmond a 215-ös önkormányzati törvénynek, amely szerint minden közterületet csakis versenytárgyalás révén lehet haszonbérbe adni. Ugyanakkor egy sürgősségi kormányrendelettel megváltoztatják a keretösszegeket, amelyekkel bérbe lehet adni a területeket. Eddig, ugye, a versenytárgyalás kikiáltási árát a kilövési keret függvényében állapították meg. A változtatást azzal indokolják, hogy az állam, a környezetvédelem, illetve a tulajdonosok több pénzt kapjanak. Ez azonban porhintés, mert itt, a megyében például a jó vadászterületek esetében alig felét kapja a tulajdonos. Konkrétan kiszámoltuk. Ha eddig több mint hétezer eurót kaptak, mondjuk, a bardoczi vadászterület tulajdonosai, a most megállapított értékek szerint nem egészen három és fél ezer euróra lesznek jogosultak. De van olyan is, aki egyharmadát kapja majd annak, amit 2010-ben. Összes­ségében a Kovászna megyei vadászegyesület által használt területekre tavaly a vadásztársaságok 86 834 eurót fizettek, az új számítás szerint ugyanaz a terület 61 690 eurót fog hozni a területtulajdonosoknak. Vagyis mintegy 25 000 eurót veszítenek évente. Az anyagi vonzaton túl azonban a rendelkezés, de maga a régi törvény is alkotmányellenes. Hiszen az alaptörvény kimondja, hogy a vadállomány az állam tulajdonát képezi, így a területtulajdonos, aki nem tulajdonosa a vadállománynak, ezt aligha adhatja bérbe közvetlenül. A másik alkotmányellenesség, hogy a tulajdonjogot mennyiségi alapon megkülönböztetik, akik ,,csak 49 százalékot tudnak összeszedni", azok más elbírálás alá esnek.
— Miért lehet hátrány, hogy a terület tulajdonosai maguk rendelkeznek a vadászati joggal?
— Európában sok helyen úgy működik, hogy a tulajdonosok versenytárgyaláson adják bérbe a területet, de nem a vadállományt, mert azért a vadász külön fizet az államnak. Ez elvileg azt is megengedi, hogy a terület tulajdonosa maga vadásztasson, netán vadásszon, s akkor már nincs szükség versenytárgyalásra. Ez azonban nagyon veszélyes. Magyarországon például több száz vadászterületet egyszerűen vad nélkül hagytak. Mert nem építettek a rendszerbe garanciákat, vagyis nagyon alacsony biztosítási összegeket kértek. Jöttek a milliárdosok, letarolták a vadat, aztán továbbálltak. Veszett az a kevés garanciapénz, a vadászok jóval több hasznot zsebeltek be, a terület pedig vad nélkül maradt. Nálunk is ez körvonalazódik.

Bekényszerített tulajdonosok

— Mennyit lehet nyerni a vadászatból?
— Területre nem lehet megmondani, de mondok egy példát. Egy 350 pontig értékelt medve 4500 eurót kóstál. Ebből a területtulajdonosok kétezer eurót kapnak, az állam 24 százalék áfát zsebel be, s aki a vendéget hozza, általában 15 százalék jutalékot kap. Nekünk körülbelül 1100—1150 eurónk marad meg. Tehát ha egy kilencezer hektáros vadászterületre a vadásztársaság kvótaként kap mondjuk két kilőhető medvét, annak a bevétele korántsem több tízezer euró, mint ahogy azt sokan beszélik. A bevételt pedig visszaosztjuk a területre, a tulajdonosok így részesülhetnek a vad árából. De a mostani rendelkezés azért rossz, mert jönnek a szerencselovagok, a polgármestereken keresztül megfőzik a tulajdonosokat, még a tanáccsal is elfogadtatják, ha kell, hogy névlegesen vagy nyomás alatt összeszedjék a terület több mint felét, s akkor ketten-hárman — ebben általában a polgármester is benne van — rendelkeznek a vadászterületek felett. A területtulajdonosok pedig csak a végén látják meg, mennyit veszítettek. De ha a területet versenytárgyalás útján adják bérbe, a szerencselovagok mind kikopnak, mert nincs annyi pénzük. Világosan látszik, hogy csak hasznot akarnak húzni. Mi mint vadásztársaság a sürgősségi kormányrendeletben megállapított árak dupláját ajánlottuk a tulajdonosoknak, de senki nem válaszolt az ajánlatra. A háttérben ugyanis ott állnak a szerencselovagok.
— De hát a területtulajdonosok, ha nyomásra is, de maguk döntenek, hogy belépnek-e a társulásba...
— Sajnos, a vadászterületek tulajdonjogának nyilvántartása nem megfelelő. Az új társulások területét a brassói erdészeti felügyelőségnek kell igazolnia, de hát nekik halvány gőzük nincs, hogy kinek a tulajdona az illető terület. Elmondom, hogyan alakulnak ezek az új egyesületek. Egy birtoklevélen van mondjuk hét-nyolc tulajdonos. Egy-kettő közülük beáll ebbe az egyesületbe, aláírja a belépési nyilatkozatot, de az egész területet beírják, nem csak az ő részüket. Konkrét eseteket tudok. És nem lehet ellenőrizni, a tulajdonosok szerte az országban laknak, nem is tudják, hogyan garázdálkodnak területeikkel.

A megoldás: versenytárgyalás

— Véleménye szerint milyen módszerrel lehet tiszta vizet önteni a pohárba?
— Csakis a versenytárgyalás az, amely a szerencselovagokat kiszűri ebből a rendszerből. Mert vannak, akik komoly vadgazdálkodással, vadászattal, vadásztatással akarnak foglalkozni. Még olyanról is hallottam, hogy a 18-as törvény alapján kiállított birtokleveleket semmisítettek meg, hogy megszerezzék a fele plusz egy százaléknyi arányt az illető vadászterületen. Nagy gazemberségek folynak, s mind a polgármesterek állnak a machinációk mögött.
— Súlyos vádak ezek...
— Igen, de bizonyítani lehet, csak jól körül kell nézni, mondjuk, Bodokon, Zágonban, de Felső-Háromszéken is. Az a legnagyobb baj, hogy mindenütt az egyéni érdekek állnak előtérben. Teljesen normális, hogy a területtulajdonosok részesüljenek a vadgazdálkodás jövedelmeiből. De az elfogadhatatlan, hogy épp most csökkentik jövedelmüket.
— Az is igaz lehet, hogy egy nyílt licit esetében sok-sok pénzzel rendelkező vadászok kaparinthatják meg egy-egy területen a vadászati jogot, a helyi vadásztársaságok pedig kiszorulnak. Egyáltalán nem érvényesül a helyi érdek.
— Azzal szédítik az embereket, hogy jönnek a bukarestiek, s elpusztítják a vadállományt. Ide, ha ilyen szándékkal jönnek a fejesek, csakis az előbb említett szerencselegények hozzák őket. Az egyszerű területtulajdonosok vagy vadászok nem fogják idehozni őket. S egyébként is a vadászatban a nagyon nagyok számára nincs elég pénz, jövedelem. Most azt kísérlik meg, hogy a helyi potentátoknak minél több lehetőségük legyen pénzt kivenni a vadászatból. De befektetni senki nem akar, és ebben a rendszerben nem is fog.
— Mi lenne az a rendszer, ami — az üzleti szempontokkal együtt — a vadászterületek hosszú távú hasznosíthatóságát is biztosítaná?
— A törvényt úgy kellene módosítani, hogy minden esetben kötelező legyen a versenytárgyalás, aki pedig bérelni akar, az legalább öt évre, az egész bérbevételi időre előre köteles legyen a megfelelő méretű garanciát biztosítani. Mert enélkül a területek mind üresen maradnak, elég három-négy év, s vadgazdálkodásról nem is lehet beszélni. Az új egyesületeknek nincs ilyen garanciájuk, de mind ott alakultak, ahol jó vadászterületek vannak. A gyengébb területeken egy sincs. Ebből is látszik, hogy mire megy ki a játék.
— Ugyanakkor vannak olyan vélemények, hogy az országos hálózattal rendelkező vadászegyesületek tartják kézben ezt a piacot, a területeket, egyfajta monopolhelyzetben...
— Erről szó sincs. Épp ezért kardoskodunk, hogy a versenytárgyalások rendszere maradjon, mert akkor az veszi bérbe a területet, akinek pénze van, aki igazán gazdálkodni akar. Mi nem vagyunk semmilyen politikai párttal összefonódva, nekünk a háttéralkukba beleszólásunk nincs, de tudjuk, hogy a vadászterületeket technikailag miként kell karban tartani, hogy öt év múlva is vadászterületek maradjanak, a tulajdonosoknak hozzanak egy kis jövedelmet. Sokan úgy gondolják, mi valamilyen állami fennhatóság alatt állunk, s a most megalakult egyesület a magán. Nagy tévedés, mi önellátóak vagyunk, a saját tagságunk, a saját tudásunk, tapasztalatunk és munkánk által létezünk.

Megtámadott jogszabályok

— Hány csoport működik a megye területén?
— Huszonegy, ebből mintegy tizennégy tudja fenntartani magát, a többi veszteséges. A veszteséget persze az egyesület állja. Van 547 tagunk, egyenlő jogokkal, úgyhogy nem lehet különbséget tenni közöttük. Vannak, akik jó helyen születtek, vannak, akik nem, s ebből elég sok vita fakad. De alkalmazzuk a szolidaritás elvét. A vadászegyesület nonprofit jellegű, az esetleges hasznot saját vagyonának — ingatlanok, tavak, vadászházak stb. — gyarapítására tudja használni. Az pedig az alapot, ha úgy tetszik, a működés, az egész vadgazdálkodás garanciáját biztosítja.
— Fogalmazhatunk úgy, hogy a most alakult, új társulások versenytársai a vadászegyesületnek?
— Nem egészen. Menjünk vissza egy kicsit az időben. Ezeket a területeket egy-két kivétellel 1963 óta bérli a vadászegyesület. A mostani vadállomány tulajdonképpen ennek az egyesületnek köszönhető. A gazdálkodás milyenségét leginkább a kilövési keretből lehet visszakövetkeztetni: minél nagyobb ez a keret, amit a korábbi megvalósítások alapján számolnak ki, annál jobb minőségű a gazdálkodás. Tehát nem csak vadászunk, hanem fenntartjuk az élőhelyeket, etetünk, vadgazdálkodást végzünk. És több évtizede bizonyítottunk.
— Hogyan akarják érvényesíteni elképzeléseiket, hiszen az új jogszabályok hatályban vannak.
— Az 1221-est megtámadtuk, azt valójában visszavonták, s állítólag módosítják. Tehát még a régi rendszer szerint kezdődött el október elsején a vadászati idény. De folyik a fenyegetőzés, mondják a területtársulásoknál, hogy oda a mi tagjaink többet nem teszik be a lábukat. Mi azonban nem hagyjuk magunkat. Mert ide cápákat beengedni, akik csak profitot akarnak, nem szabad. A szabad préda lehetősége mindent tönkretesz.

Forrás: Háromszék