Én meg addig megpucolom a hagymát. Ez, kérem, egy kulcsmondat. Nem talán vagy esetleg lesz végrehajtva ez az ominózus tisztítás, hanem biztosak lehetünk benne, már-már kőbe van vésve.
Erre akár mérget is lehetne venni. Tudniillik, ha nekivágunk, hogy elejtsünk egy őzet, és netalántán valaki, mi több, valakik a vadászházban maradnak, akkor ezek a reménytől, barátságtól és valljuk be, egészséges gyomorsavtól vezérelt szavak mindenképpen elhangzanak.
De miért is?
Egészen pontosan azért, mert a vadászember szereti a hasát. Sőt, nagyon szereti. De ez még nem elég ahhoz, hogy a fent említett mondat életre keljen. A megfejtés kulcsa az őz, azon „belül” is az ő mája.

Előre le kell hogy szögezzem, ebben a témában elfogult vagyok. Már csak azért is, mert magának az őznek a húsát nem igazán tartom sokra. Viszont a máját…, nos azt már igen. Tulajdonképpen azt sem bánnám, hogy ha e nemes vadunk csupán csak agancsból és májból állna. Méghozzá sok-sok májból. (Koleszterin-túltengésben szenvedők is nyugodtan fogyaszthatják, csak másnap ne menjenek vérvételre.) Éppen ezért arra gondoltam, hogy megosztom mindenkivel e csodálatos ételköltemény általam használt fortélyait, csináljunk – még ha csak elméletben is – egy remek resztelt vagy magyarabbul szólva pirított májat.
Tudom, tudom, ne is folytassák. Azt mondja erre a mélyen tisztelt és mindenkor kritikus szemlélődő, hogy: – Jó, jó, de én, egyszerű honpolgár honnan a rossebből vegyek őzmájat? Sehonnan. Ugyanis vásárolni e nemes alkatrészt – legjobb tudomásom szerint – nem lehet. De, ha valami csoda folytán ajándékba kapunk, netán találunk vagy éppen tombolán nyerünk egyet, akkor mindenképpen jusson eszünkbe e pár, kellő alázattal írt sorocska.

Akkor tehát nézzük e fejedelmi és nem mindennapi étel elkészítésének apró, ám mégis jelentős mozzanatait! Először is készítsünk egy laza fröccsöt (rizling), és miután azt megittuk, igyunk meg még egyet. (A fröccs természetesen helyettesíthető sörrel is. Ásványvíz, cukros üdítő vagy tea szóba sem jöhet, csak szoptatós anyáknál vagy galamblelkű ruhatárosoknál). Forrósítsunk zsírt (igen, zsírt), és dobjuk rá a vékonyan felszeletelt (sok) hagymát. Miután kissé megpirult, tegyünk hozzá felkockázott paradicsomot és zöldpaprikát. Rotyogtassuk kellő ideig, majd hintsük meg szelíden borssal, pirospaprikával és kevéske majoránnával. Ezek után dobjuk rá a felcsíkozott és alaposan megmosott őzmájat. Egyszer, kétszer fordítsuk át, hagyjuk, hogy az ízek és aromák felfokozott tombolásuk közepette egymásra találjanak, és pár pillanat múlva, amikor kellőképpen összeölelkeznek, húzzuk le a tűzről, és hanyag eleganciával hintsük meg némi sóval. Savanyúság, kenyér, újabb fröccs. Függöny.

Úgy, úgy, ahogy tetszik gondolni, az őzmájat is ugyanúgy kell vagy lehet elkészíteni, mint a sertés-, borjú-, csirke- stb. májat, és éppen ezért nincs is benne (leszámítva az őzet) semmi különlegesség. De mentségemül szolgáljon az a tény, amit már az elején is említettem: elfogult vagyok…

Forrás: MNO