A pityóka- és kukoricaföldeket feldúló vadak borzolják a Hargita megyei gazdák kedélyeit. Noha a vadásztörvény szerint a vadásztársaságok dolga megtéríteni a gazdáknak okozott vadkárokat, a vadászok állítják: a helyzet kezeléséhez a vadakat űző állattartó gazdák partnerségére is szükség lenne.
Immár több hektárra rúg a vadállatok által napokban tönkretett Hargita megyei mezőgazdasági területek nagysága – hívja fel a figyelmet Máthé Károly, a Brassóhoz tartozó Erdészeti és Vadgazdálkodási Felügyelőség Hargita Megyei Kirendeltségének szakembere. A döntően burgonyaföldekben, illetve kukoricatáblákban okozott kártételben leginkább a vaddisznók járnak első helyen, de az önkormányzatokhoz beérkező káradatok alapján nem vetik meg a kalászos kultúrákat sem. A kondák által letarolt területeken pedig nem egy esetben százszázalékos kár fogadja a kiérkező gazdákat.
Máthé szerint a legtöbb, vadkártétellel kapcsolatos esetet Gyergyócsomafalváról, Salamásról, Máréfalváról, Farkaslakáról, Csíkszentsimonból, illetve Maroshévíz környékéről jelentették, de a megyében szinte nincs olyan település, ahol a gazdáknak a vadak „ne segítettek volna be” a termés idő előtti betakarításába. A szakember elmondása szerint bár a vadak által egy-egy településen megdézsmált parcella nagysága szerint nem jelentős, ám a gazdáknak okozott kár annál inkább, ennek megtérítése pedig a hatályos jogszabályok szerint a környékbeli – az illető területet ügykezelő – vadásztársaságra hárul.
A gazdák mellett azonban a vadkár – mint Fazakas Attilától, a székelykeresztúri Hubertusz vadásztársaság elnökétől megtudtuk – a vadászterületek adminisztrátorainak is komoly fejtörést okoz. A Székelyudvarhely és Székelykeresztúr között két, egyenként hozzávetőleg 10 ezer hektáros vadászterületet kezelő társaság elnöke saját példájukat hozza föl, esetükben ugyanis a környékbeli gazdálkodóknak a vadkárokért kifizetendő összeg – a vadak takarmányozása után – immár éves költségvetésük második legnagyobb kiadási tételét jelenti. A megye egyik legnagyobb vadpopulációjával rendelkező társaság azonban a gazdák kártérítése mellett nagy hangsúlyt fektet a vadkárok megelőzésére. „Besegítünk például a területük őrzésébe, olyan szempontból, hogy szezonon kívüli kilövési engedélyeket kérünk a minisztériumtól, és ún. vadkárelhárító vadászatokat próbálunk szervezni” – magyarázza Fazakas. A problémára azonban – mint hozzáteszi – ez sem valódi megoldás: „hisz lényegében, ha valamilyen falu határából elkergetjük a vadat, attól az még a későbbiekben egy másik falu határában csinálja a kárt” – mutat rá a szakember.
Véleménye szerint a vadkárok problémáját csakis a gazdálkodókkal közösen lehet kezelni, ehhez viszont az állataikat legeltető gazdáknak, pásztoroknak is változtatniuk kellene egy-két káros szokásukon. „A vadkárokat csak úgy lehet csökkenteni, hogyha helyeket biztosítunk, ahol a vadnak nyugalma van. Rengeteg pénzbe kerül az állatok takarmányozása, minden eszközzel próbáljuk a vadakat az erdőben tartani. Mára viszont a juhok és a háziállatok szinte minden kisebb legelőn, völgyben, katlanban jelen vannak, a fakitermelés mellett pedig a pásztorok és a kutyák is folyamatosan űzik a vadakat, ezért azok rengeteget mozognak, tehát nagyobb a vadkár is. Arról már nem is beszélve, hogy a vad elől gyakran a pásztorok birkái vagy a disznói eszik fel az erdőben elhelyezett automata szóróinknál a kukoricát. A kisebb bevetett területek mellett a vadkárok kapcsán márpedig ezek is hozzátartoznak a problémához” – sorolta Fazakas.
Forrás: Erdély.ma
