A szokásosnál rövidebb volt az idei szarvasbőgési szezon, ennek ellenére szép bikák kerültek puskavégre Tolna megyében – írja a Tolnai Népújság. A trófeák ugyanakkor az eddigi bírálatok tanúsága szerint az idei vadászati idényben fajsúlyra valamivel gyengébbek, mint a korábbi években.

Gímszarvas egész Tolna megye területén megtalálható és vadászható, jelentősebb populációi a Simontornyától Hőgyészen át Dombóvárig húzódó Tolnai Hegyhát erdős területein, a Szekszárd-Geresdi-dombságban, valamint a mindenki által ismert gemenci területen találhatóak. A megyében a szarvasok násza, a bikák bőgése – az időjárás függvényében – augusztus végén, szeptember elején kezdődik és általában október elejéig tart.

Idén ősszel a szokatlan kánikulai időjárás miatt nehezen indult meg a bőgés és hamar véget is ért. Szeptember közepén befejeződött, ezután már csak utóbőgések voltak a Gemenc Zrt. területén – mondta a lapnak tájékoztatott Árva Károly vadgazdálkodási osztályvezető. Nem volt könnyű dolga a vadásztatóknak, mivel a bikák a meleg miatt jobbára lővilág határon, sötétedéskor, illetve éjjel bőgtek, így nehezebb volt elbírálni és puskavégre kapni a golyóérett állatokat. Az elejtett trófeák súlyra valamivel kicsit alatta maradtak annak, mint amit szemrevételezésre gondolni lehetett, mondta a szakember.

A bika vadásztatás – az őzbak és vaddisznó mellett – a vadgazdálkodási ágazat egyik legfőbb bevételi forrása. Vadásztársaságok léte, fennmaradása függ attól, hogy a szeptember 1-jén kezdődött gímszarvasbika szezon mennyire eredményes, mekkora hasznot hoz. Pénzügyi szempontból a bőgés ideje alatti sikeres bikavadászatok alapozzák meg a következő évet. Így a vadásztársaságok jól felfogott érdeke, hogy a vadászatok minél eredményesebbek legyenek, lehetőleg minél több golyóérett bika kerüljön puskavégre.
A vadászterületet a vadásztatás előtt megfelelően elő kell készíteni, meg kell próbálni helyhez kötni a szarvasállományt. A gímek bőgés idején ugyanis előszeretettel vándorolnak. Így fordulhat elő az, hogy egy adott területről – ahol él a szarvas és folyamatosan kárt okoz – bőgés idején egyik napról a másikra eltűnik az állat, hiába keresik a vadászok, és jelenik meg jóval messzebb, akár 50-100 kilométerrel arrébb nagy örömet okozva az ott bikára áhítozó puskásoknak. A bőgőhelyre beálló bikákat általában meg tudja nézni a vadász, míg a tarvadakat kereső agancsosokat már kevésbé.

A vadászat eredményességét nagyban befolyásolja, hogy az adott vadászterületen milyen szántóföldi növények vannak. A lucerna vagy a búza, kukoricatarló kiváló ebből a szempontból, de például a lábon álló kukoricásban már csak a bika agancsának felső végét lehet látni, ilyen helyzetben természetesen nem lehet lőni, mivel elejtés előtt alaposan szemrevételezni kell a vadat, hogy lőhető-e, meg kell becsülni a korát, súlyát, az agancsát.

A fizető vendégvadászok nagy része még mindig külföldről érkezik, de évről évre növekszik a hazai vendégek aránya – adott tájékoztatást Réger Balázs, a Tolna Megyei Kormányhivatal kabinetvezető-sajtófőnöke. A külföldi vendégvadászok 12 százaléka Németországból, 10 százaléka Ausztriából, 4 százaléka Szlovákiából jön, a fennmaradó 74 százalékon 41 ország osztozik, köztük olyan országok is, mint az USA, Kanada, Szerbia illetve Ukrajna.

Forrás: Tolnai Népújság