Félreértés keltett riadalmat a vadászok között. Egy jogszabály-módosítás miatt a vadveszélyt jelző táblákat kilométerenként minden úton el kell helyezni – így szólt a hír, ám Székely István, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) jogásza szerint az állítás nem felel meg teljesen a valóságnak. A szakember kérdésünkre megerősítette, hogy valóban változott a közúti táblák állítására vonatkozó normaszöveg, viszont a helyzet nem olyan súlyos, mint elsőre hihetnők.

– A korábbi szabályozáshoz képest annyiban más most a helyzet, hogy a vadveszélyjelzés alá nem elég mondjuk egy öt kilométeres kiegészítést elhelyezni, hanem ezerméterenként, tehát az előbbi példánál maradva még négyszer meg kell ismételni a figyelmeztetést, ha a vadászatra jogosult megítélése szerint az öt kilométeres táv egyformán vadveszélyes. Ennyiben természetesen többletkiadásaik lehetnek a vadászoknak – magyarázta az ügyvéd. Székely István hozzátette: a jogalkotó azzal indokolta a döntését, hogy gépjárművezetők így könynyebben észben tarthatják az intést.

Az OMVK jogásza kiemelte, hogy a változtatás ugyanakkor nem kötelezi a vadászatra jogosultat arra, hogy a kezelésében lévő területen áthaladó utak mentén minden kilométerkő mellé egy vadveszélyt jelző táblát telepítsen. Lapunknak adott korábbi nyilatkozatára hivatkozva pedig ismételten kijelentette: a figyelmeztetés kihelyezése csupán egy lehetőség, amellyel azokon a helyeken érdemes élni, ahol a vad gyakorta átjár, vagy többször történt már baleset. Ez azért fontos, mert vadütközés esetén a bíróság bizonyosan vizsgálni fogja, hogy a baleset felróható-e valamelyik félnek; vadveszély esetén a jogosult erre figyelmeztette-e az autósokat.

Székely a kárviselés szabályait korábban így foglalta össze: ha az ütközés egyértelműen valamelyik félnek felróható, neki kell viselni az autóban és a vadban keletkezett kárt. A szakértő erre két példát hozott fel. A vadásztársaság oldaláról azt, amikor az úthoz közel helyezi el az itatót, etetőt, és ezzel odavonzza a vadat, a közlekedők részéről pedig amikor a járművezető a megengedettnél lényegesen gyorsabban vezet, és ezért nem tudja elkerülni az ütközést. Különbözik ezektől a szándékos mulasztás esete. Ha tehát mondjuk a társas vadászat az út közelében történik, de nem állítanak figyelmeztető őrt az út szélére, vagy az autós kocsijának olyan ismert műszaki hibája ellenére indul útnak, ami miatt nem tud időben megállni, akkor szintén a vétkest terheli a kártérítési kötelezettség.
– Előfordulhat azonban az is, hogy mindketten hibáztak – vagy éppen egyikük sem. Ilyenkor ki-ki a maga veszteségét viseli – magyarázta az OMVK jogásza.

Forrás: MNO