Már az édesapám is vadászott, így én gyerekkoromtól ebben nőttem fel.

Gimnazistaként egyik kedves időtöltésem volt, hogy édesapámmal készítettük a töltényeket. Volt hozzá papírhenger, peremező, meg volt adva, hogy mennyi lőpor kell bele, aztán megvolt hozzá a fojtás, és mi töltöttük meg a söréttel. Másik kedves időtöltésem akkoriban a vadászregények olvasása volt. Minden akkor megjelent művet elolvastam.

Számtalan kedves vadászélményem van, de a legutóbbi az, hogy a feleségem, születésnapom alkalmából - a hátam mögött, huncut módon - elintézte, hogy Erdélyben vadászhassak. Nagyon kellemes meglepetés volt. Különleges élmény volt még, hogy a Bockereki Vadásztársaságnál lelőttem egy őzbakot, amelyiknek hibás, törött volt az agancsa. Mai napig ez egy kedves trófea nekem.

Számomra a vadászat legizgalmasabb része a cserkelés, amikor minden érzékszervemre, rafinériámra szükség van, hogy aztán megfelelő távolságból, úgy 70-100 méterről meglőjem a vadat. Kedvenceim a vaddisznóból készült ételek. Szívesen veszem, ha a feleségem töltött káposztát főz vaddisznó húsból. Nagyon szeretem még a frissen lőtt vad máját egy kis fűszerrel megpergetve, gyorsan kisütve.

A vadászat kitartáson, szívós fizikumon alapuló, etikus sport. Testi-lelki egyensúlyra van szüksége az "igaz vadásznak".

Forrás: Bulváros