eletem bikajaZoltai László szerint ez a dámszarvas kiérdemli az ,,élete bikája” titulust.

Hat trófeát vittek a közelmúltban a megyei trófeabíráló bizottsághoz a nyírbogáti és nyírgelsei vadászokat tömörítő Hoportyó Vadásztársaság tagjai. Négy dámbikát ők ejtettek el, egy dámbika egy személygépkocsival ütközött, s úgy pusztult el, míg egy fiatal gímbikát azért kellett terítékre hozni, mert zsinórok tekeredtek a lábára, s nehezen tudott mozogni.
Szerencsés délután

A beszállított trófeák között volt annak a dámbikának az agancsa is, amit a Nyírgelsén élő Zoltai László ejtett el még november végén.

– Már szeptemberben is láttam többször a vadászterületünkön ezt az idősebb selejt dámbikát. Októberben aztán fegyver nélkül kijártam Takácstag környékére, hogy felderítsem, merre is tanyázik barcogás idején. Meg is találtam két tarvad közelében, de nem volt nálam a fegyver, nem tudtam terítékre hozni.

Jól láttam azonban az összehasogatott fejét, nyakát, ebből arra következtettem, hogy nagy verekedős lehetett egykoron ez az idősebb bika.

– Azt, hogy már az öregebbekhez tartozik, jól saccoltam, ugyanis a bíráló bizottság végül kilenc évesre bírálta – mesélte Zoltai László.

– Aztán hetekre eltűnt, hiába kerestem, nem találtam sehol sem az égadta világon. Láttam dámbikákat, de ez nem volt közöttük. November 30-án a vadásztársaságunk éppen fácán- és nyúlvadászatot rendezett, azonban én előző nap megláttam a dámbika nyomát jó pár helyen, sőt, ahogy kismotorral mentem az úton, magát a bikát is megláttam egy pillanatra, amint bement egy közeli sarjerdőbe. Másnap aztán nem az apróvadvadászatra mentem, inkább cserkeltem ott, ahol előző nap láttam. Délelőtt nem találtam meg, ezért még aznap kimentem délután is.

– Egyszer csak a közeli nyiladékban feltűnt egy dámbika. Ahogy néztem, megerősödött bennem, hogy ezt a bikát keresem oly régóta. A nyiladékban nézett jobbra-balra, szagolgatott. Megcéloztam, terítékre hoztam. Korábban lőttem már dámbikákat, de azoknak nem volt ilyen súlyos agancsuk, ez 4,03 kg volt. A mi területünkön ekkorát még nem lőtt senki sem.

A megyei trófeabíráló bizottságtól ezüstérmet kapott az agancs, amit a lakásomban díszhelyre tettem. Úgy érzem, megérdemli az „életem bikája” titulust.

Forrás: SZON
0
0
0
s2smodern
powered by social2s