a tizenkettes hárembasa gímszarvasSzeptember 19.-én este, ahogy a területről beértem és bekapcsoltam telefonom reménykedve vártam, hogy jöjjenek az sms-ek (meg van a bika segíteni kéne behozni), de sokáig nem történt semmi. Már kezdetem feladni a reményt, amikor végre megszólat a kis szerkezet és Juhász János kollégám örömteli hangon közölte velem, hogy ha tudok, menjek segíteni, mert a Nagymáli tizenkettest be kéne hozni. Természetesen boldogan tettem eleget kérésének és azonnal autóba ülve két kollégám kíséretében elindultunk a bikáért. Ám az előzményeket, melyek ezt a telefonbeszélgetést kiváltották, mesélje el ő:

„Szeptember 19-én délutánra vártam a vadászvendéget: Schváb Viktort, hogy a tervezett bikát meglövessem. Telefonbeszélgetésünkben tisztáztuk, hogy az íróasztal mellől nem fog tudni bikát lőni, ezért a kifogásokat mellőzni kell, és ha törik, ha szakad, most jönni kell. Jött is a megbeszélt időre.

Amint a helyszínen a Kosd határában lévő Nagymál területen kiszálltunk a terepjáróból, már több felől erősen bőgtek a bikák. Az előre tervezett helyre, az un. Újvágás felé tartottunk. Útközben megszabadultunk a hátizsákoktól és csak a lőbotot és a fegyvert vittük magunkkal. Nyolc bika bőgött folyamatosan, köztük egy igazán mélyhangú tehenes bika. Úgy döntöttem, hogy erre fogunk rácserkelni. A nagy takarás miatt egyszer sikerült az erdő szélén meglátnunk, ezért a nem messze tőle bőgő bika felé vettük az irányt. A lekaszált erdei úton futottunk, hogy az erdő szélére kilépő bikát meg tudjuk nézni, el tudjuk bírálni. Hallottuk, amint vágyakozva bőgött és szerencsére kifele tartott az erdőből.

kosdi 12-es gímbika

Az eső zuhogott, ami egy kissé megnehezítette a dolgunkat, de Diana istenasszony most is a vadászok mellé állt, mert a bika egy jól látható helyre, egy tisztásra állt ki. A távcsőben egy lőhető bika képe tűnt fel. Szóltam a vadászvendégnek /aki közben már a lőbotra helyezte a puskát/, hogy ne késlekedjen a lövéssel. A lövés eldördült és a bika tűzberogyott.
Amint a bika felé tartottunk, megállapítottuk, hogy a kitartás, az eltökéltség mellé nagy adag szerencse is kell. Viktor most jött ki először bikára és már is mellé szegődött a szerencse. Odaérve egy páros 12-es kb. 7 kg-os bika feküdt. Elkészítettem a töretet, az utolsó falatot az erdők királya szájába helyezve gratuláltam a szerencsés elejtőnek, aki második bikájaként ezt az igazán mutatós kosdi bikát lőtte. Azt kívántam, hogy vadászpályafutása során legyen sok hasonló élménye és díszítse kalapját sokszor töret.


Üdv a vadásznak!

Juhász János
kerületvezető erdész-vadász”


Kemény Ákos