Ki ne ismerné a Black & White whiskymárka emblémáját, amelyen egy fekete és egy fehér kiskutya üldögél? Míg egyikük, a skót terrier, ha nem is gyakori, de régóta jól ismert fajta volt Magyarországon, addig a másikkal, a west high-land white terrierrel sokáig tényleg csak az italcímkén lehetett találkozni. Ám a kocka mára megfordult... Jó két évtizeddel ezelőtt a west highland white terrier is lelépett a whiskysüvegről, és megkezdte fényes karrierjét hús-vér kutyaként hazánkban is. Népszerűsége káprázatos ütemben nőtt, persze nem vadászkutyaként, noha hazájában egykor róka és borz vadászata volt a feladata, hanem kedvencként. Ma már szinte minden utcasarkon bele lehet botlani ezekbe a kedves benyomást keltő, élénk kis kutyácskákba, amelyeket gazdáik olykor skót kockás kabátkába, sőt, néha hozzá illő sapkába öltöztetnek, amitől még inkább játékkutyaszerűnek hatnak. Pedig a westie - ahogy rajongói becézik - eredetileg nem öleb. A legenda szerint egy katonatiszt a nyugat-skóciai felföldről, Edward Donald Malcolm ezredes tévedésből lelőtte vörös színű terrierjét, amikor az kiugrott a rókalyukból. Hogy az eset ne ismétlődhessék meg, innentől fehér színű kotorékebeket kezdett tenyészteni.
Ahogy a westie csillaga egyre feljebb ívelt, úgy hanyatlott le fekete társáé, a skót terrieré, legalábbis Magyarországon, érthetetlen okból. Ma már igazán ritkaságszámba megy, ha találkozunk ezzel a földszintes schnauzerre emlékeztető, bozontos szemöldökű ebecskével. Kevesen tudják, hogy míg a westie valóban mindig fehér (mint azt a neve is mutatja), addig a skót terriernek nem kell feltétlenül feketének lennie. Viselhet sötétszürke, sőt, csíkos bundát is, vagy világos szalmasárgát, amely majdnem fehér. A westie-vel mégsem lehet összetéveszteni, mert míg annak orra rövid, és feje ettől (meg a fazonra igazított szőrzettől) kocka alakúnak hat, addig a skót terrier szakállas ábrázata kifejezetten hosszúkás, balta alakú. Hazájában „diehard", nálunk „zsebherkules" a fajta közismert beceneve - mindkettő arról árulkodik, hogy kis mérete ellenére kőkemény ellenfél, aki nem adja olcsón a bőrét.
Sok más terrierfajtával ellen tétben ezeknek a kutyáknak soha nem kurtították a farkát: a természettől fogva közepes hosszúságú, répa alakú farok hetykén, függőlegesen emelkedik a magasba, akárcsak a hegyes, felálló fülek. A szőrüket alig hullatják, viszont éppen ezért rendszeres trimmelést igényelnek. A skót és a felföldi fehér azonban csak kettő az
ötféle skóciai rövidlábú terrier közül. A másik három: a dandie dinmont, a cairn és a skye terrier lényegesen ritkább náluk, utóbbi olyannyira, hogy még hazájában is kihalással fenyegetett fajtának számít: Nagy-Britanniában évente mindössze néhány tucat kölyköt törzskönyveznek belőle. Pedig a skye terrier olyan kutya, amelynek igazi legendája van: e
fajta képviselője volt a híres Greyfriars Bobby, aki az edinborough-i temetőben 14 éven át őrizte gazdája sírját, amíg végül mellé nem temették őt is...
Forrás: Magyar Nemzet
