Régi, tradicionális vadásztársaság működik Törtelen, amelynek munkájába és a vadászélet rejtelmeibe a társaság vadászati szervezője avatta be honlapunkat. Mint megtudtuk, a szakember nincs híján a szakmához kötődő személyes élményeknek sem.

Családi kötelékek fűzik a vadászathoz Cseh Jánost, aki élőnyúlbefogásra már gyermekkorában ellátogatott a helyi vadászegylethez. Azóta követi figyelemmel a Rákóczi Ferenc Vadásztársaság életét, amelynek tíz éve aktív tagja is.

– Szakmai irányítóként a fő feladatom a hozzánk érkező vadászcsoportok segítése, a velük kapcsolatos ügyek intézése. Szívesen fogadunk ugyanis vendégeket, baráti társaságokat, szakavatott hazai és határainkon túlról érkező vadászokat is – kezdte a részletekkel, majd azt is elárulta, miért is vonzó Magyarország ezen szeglete a külföldi „jágerek” számára.

– Ők jellemzően a nagyvadak, főként az őzek miatt érkeznek hazánkba, így Törtelre is. Idén Szlovákiából várunk vadászcsoportokat, de gyakran jönnek a többi szomszédos országból is.

A szakember azt is elmondta, a környék vadászatát a szezonalitás jellemzi, majd megjegyezte:
– Törtel és környéke nem biztosít olyan élőhelyet, amelyre egyes vadfajoknak szükségük van. A térségben nincs ugyanis annyi nagyvadunk, mint a Bakonyban, a Zempléni-­hegységben vagy éppen a Zselicben. Ott szinte egész évben tudnak vadászni. Mi viszont klasszikus apróvadas terület vagyunk – ábrázolta a térségi helyzetképet, s hozzátette, országos viszonylatban mindez másként van. Gím- és dámszarvas tekintetében ugyanis hazánk nagyhatalomnak számít.

Cseh János ugyanakkor a szakmával együtt járó veszélyekre is figyelmeztetett.

– Általában véve a sörét okozta sérülések a leggyakoribb esetek. Tudni kell, hogy a társas vadászatokra külön szabályok vonatkoznak a balesetmegelőzés terén. Ezek főként a töltés-ürítés szabályaihoz és a lőirányokhoz kapcsolódnak… – taglalta a legfontosabb tudnivalókat.

Vadászni, mint tudjuk, sokféleképpen lehet. János szívesen jár el kutyájával apróvadat elejteni. Ottó, a rutinos „vadászeb” számos alkalommal segítette már gazdáját az ilyen alkalmak során. Ami pedig a külföldi vadászatot illeti, a törteli szakember lőtt már vadat Szerbiában, az Alpokban, Kelet-­Tirolban és Dél-Tirolban is, azonban az eddigi legnagyobb útját épp ezekben a napokban teljesíti: Oroszország egy részét átszelve siketfajdra vadászik majd egy baráti társasággal. Annyi már most biztos, kalandos útja lesz.

A moszkvai repülőút után ugyanis tizenkét órányi fantasztikus utazás vár rá a világ egyik leghíresebb és egyben leghosszabb közlekedési útvonalán, a Transzszibériai vasútvonalon. A több mint kilencezer kilométer hosszú gigavonal bármely szakasza filmbe illő élményeket ígér, ahogy tündérmesébe illett egy hét évvel ezelőtti esemény is.

Egy nyári reggelen családi barátainkkal, köztük jóbarátommal, Gyapjas Lászlóval vaddisznóra vadásztunk. Korainak találtuk, hogy visszatérjünk a házhoz, ezért egy lesre ültünk fel. Hirtelen neszezésre lettünk figyelmesek, és arra, hogy egy róka hoz a szájában egy újszülött őzgidát. Még élt. A róka nyomban észrevett minket, és kiejtette fogai közül kis zsákmányát. Ekkor a gida jellegzetes hangon sírni kezdett. – Mi közben csendben vártuk, mi fog történni, s láss csodát, néhány perc múlva megérkezett az anyja, aki a közeli patak partján páros lábbal dobogni kezdett, a gida pedig addig-­addig éledezett, amíg erőt vett magán, és nagy csodálkozásunkra együtt szépen elbandukoltak. Nagyon kellemes élmény volt, számomra mind közül talán a legkedvesebb a tíz év alatt – zárta színes élményeinek sorát a vadász.

Forrás: Szoljon

 

0
0
0
s2smodern
powered by social2s