Ezer hektáron hegynek föl, völgybe le. Nem hinném,hogy volt alkalmuk fázni. Beljebb a puskások gyülekeznek, vidám hangulat, forró tea, régi ismerősök. Izgatott várakozás. A rövid
eligazítást vadászkürtök hajtásra hívó hangja zárta. Vezetőnk nyomában a helyünkre értünk, majd két óra didergés következett. A fákról olvadó zúzmara minden zajos cseppje mögött vadat sejtettem,de nem volt szerencsém.
Ez sem tartott sokáig, kisvártatva hangos csörtetéssel telt meg az erdő. Percenként vágtatott el valami mellettem, és a bámészkodás mellett majdnem fotózni is elfelejtettem. Mire a hajtók a végére értek a területnek, én is meleg szobába kívánkoztam, forró tea mellé. A kívánságom hamar teljesült, vacsorát is kaptam ráadásként. A teríték fölött kürtösök adták hírül mi esett aznap, majd kétszáz ember gyűrűjében hallgattam búcsúztatójukat. Ami a képeket illeti: csak olyan élőlényről van fotóm, akit ha szépen kértem, nem mozdult, a többi sajnos kiszaladt a képből..
Legközelebb talán jobban sikerül.