Szeged - Vércsék és sólymok vadásznak a nemes galambokra - panaszkodott olvasónk. A ragadozókat nem betelepítették, hanem maguktól választották Szegedet. Rendszeresen levadásszák a vércsék és sólymok a nemesített galambokat – magyarázta Molnár Antal galambász a delmagyar.hu-nak. A Tápén élő férfi elmondta: a ragadozó madaraknak nem ellenfél a nemes galamb, reptében levadásszák azokat, s előfordult, hogy a vércse elragadta az udvarról a törpetyúkot. Szerinte már „odaszoktak" hozzá a sólymok és vércsék, kényelmesebb nekik „házhoz menni", mint a mezőn vadászni. Most körülbelül 80 galambja van Molnár Antalnak. A környéken több galambász, galambtenyésztő lakik, tőlük is elvisznek a vércsék és sólymok időnként egy-két galambot.
– Egyszer arra értem haza, hogy a vércse a fészerbe szorította a galambot, és ott ette meg – emlékezett vissza a tápéi galambász. Télen is rendszeresen kiereszti a madarait, hogy mozogjanak, „kiengedjék" a szárnyukat. Tavasszal reggel hatkor engedi ki a madarakat: a magasabban szállók (angol tipplerek) rögtön felrepülnek, 10–11 órát is kinn töltenek, olykor egész éjszaka kinn maradnak. – A röpposták inkább távolságra mennek, a szegedi keringők pár óra hosszát szállnak – magyarázta. A nagyobb testű „parasztokat", vagyis alföldi bugákat a padláson tartja, azokat tenyészteni szeretné, s jobban félti a sólymoktól őket, mint a többi galambját. Elmondta: a rutinosabb galambokat – amelyek gyorsabbak, mint például a budapesti keringő – nem tudják megfogni a ragadozók, mert elrepülnek. Csak a lassabbak esnek áldozatul.
Molnár Antal úgy tudja, néhány évvel ezelőtt vércséket telepített az önkormányzat a városba, hogy levadásszák a sokakat bosszantó, elszemtelenedett és sokat szemetelő galambokat. Szerinte a belvárosi galambproblémát például úgy lehetne megoldani, hogy a közmunkásoknak ketreceket adnak, azok segítségével megfogják a galambokat, aztán azt csinál velük az önkormányzat, amit akar.
– Nem telepítettünk vércséket a városba a galambok ellen – szögezte le Molnár Gyula ornitológus. A szegedi szakember elmondta: a városba semmilyen madarat nem telepítettek, csak a természetbe. Pár évvel ezelőtt kerecsensólymot telepítettek Fehértó és az autópálya közötti mezőre, egy fémládában fészkel azóta is a madár. A környéken 4–5 pár kerecsensólyom fészkel, néhány vándorsólyom Szeged környékén telel. Ezek a madarak a fácán méretű állatokig bármit levadásznak, de elsősorban a külterületen, a mezőn keresik a táplálékukat, csak végszükség esetén „mennek" galambra.
Molnár Gyula szerint a sólymok okozhatják a nagyobb bosszúságot a galambászoknak. A szegedi reptéren ürgére, a mezőgazdasági területeken hörcsögre vadásznak a sólymok – tudtuk meg a szakembertől. Tudják például, hogy van egy vándorsólyom, amelyik a Dóm egyik tornyában telel, de ez a ragadozó is csak akkor támad galambra, ha nem volt sikeres a nappali vadászat. És tudnak egy vörös vércséről, amelyik a zsinagóga tornyában fészkel: a vércse elsődleges tápláléka a mezei pocok, 90 százalékban erre vadászik – ha sikertelenül, akkor keres könnyebben megszerezhető áldozatot.
A ragadozó madarak nem tesznek különbséget a parlagi és nemes galamb között, bármelyiket levadásszák, a gyengébbeket természetesen könnyebben elkapják. Molnár Gyula azt mondta, tisztában vannak a galambászok problémájával, de nem ellenük szóló lépés volt például a kerecsensólyom Fehértóra telepítése. Néhány évvel ezelőtt körülbelül 30 volt ennek a fokozottan védett madárnak a száma hazánkban, ez mára száz fölé emelkedett; eszmei értéke egymillió forint.
Forrás: Délmagyar
