Tavasszal a mezőgazdasági munkálatok kezdetével évről évre hallunk, illetve tapasztalunk súlyos vadpusztulást a Vajdaság minden vadászterületén. Az egész jelenség a 70-es évekig szinte ismeretlen volt ezen a vidéken. A 90-es években a gyakorlat kissé alábbhagyott, azonban a XXI. században újraindult és napjainkban már-már vészes méreteket ölt.
A rovarirtó és gyomirtó szerek, illetve a rágcsálók irtására használt mérgek indokolatlan használata felmérhetetlen károkat okoz nemcsak a vadgazdálkodással foglalkozók számára, hanem a természetnek egyaránt. A nálunk még használatban levő, sőt „szakemberek” által ajánlott vegyszerek az Európai Unió országaiban rég be vannak tiltva, és előállításuk bűncselekménynek számít. Ezek közé a vegyszerek közé sorolható a tetrafurán alapú csávázószerek többsége. Nálunk az ilyen vegyszereket bármelyik mezőgazdasági gyógyszertárban bárki megveheti, annak ellenére, hogy köztük található nem egy első kategóriába tartozó szer is, amelyet az első világháborúban harci méregként használtak.
Külön problémát jelent, hogy a gazdák, takarékossági okokra hivatkozva hajlamosak a vegyszereket kombinálni, és így senki sem tudja, hogy milyen koktél kerül a növényekre, illetve a földre. A vegyszerek jóval olcsóbbak, mint a kézi erő, és sokkal kényelmesebb permetezni, mint kapálni. A tetrafurán alapú vegyszereket sokan vadkármegelőző szerként is alkalmazzák. Volt alkalmam látni olyan napraforgóföldet, amelyet szabályos távolságra kiszórt furadános kukoricakupacok vettek körül, és környékén több elpusztult fácánt, vadrécét, sőt gólyát és egerészölyvet is találtunk.
Az őzek leginkább a szakszerűtlen rágcsálóirtásnak esnek áldozatául, ugyanis a magánosított valamikori birtokokon gyakorlattá vált, hogy a cink-foszfiddal preparált napraforgót vagy búzát műtrágyaszóróval terítik szét a földeken. Ha véletlenül sikerül valamelyikre rábizonyítani a szabálytalan vegyszerkezelést, elbocsátják a traktoristát, a büntetést kifizetik, és már másnap senki sem tud róla. A következő évben meg jobban vigyáznak, hogy ne lehessen rájuk bizonyítani a természetkárosítást.
A vadász és a természetet szerető ember számara nincs elkeserítőbb látvány, mint amikor bomlásnak induló őz vagy bármely vadon élő állat tetemére bukkan. A vadászok számára egy-egy őz ilyen értelmetlen elvesztése nem csak a természetet ért kárt jelenti. Tekintettel arra, hogy az őz bérvadásztatása azegyesületek egyetlen biztos pénzforrása, egy bak pusztulása érzékenyen érinti a társaság költségvetését. Ez akkor tűnik ki, amikor a vad téli etetéséhez szükséges takarmányt, a remizek telepítéséhez szükséges facsemetéket vagy a területre kibocsátandó fácáncsibéket kell megvásárolni. A kevesebb pénz szűkösebb takarmányozást, kevesebb védelmet nyújtó bokrost, csenderest, fás ligetet jelent. Egy golyóérett bak kitenyésztése, megóvása legalább hat évet vesz igénybe. Értéke a trófea nagyságától, minőségétől függően elérheti a több ezer eurót is. A tenyészállat elpusztulásából származó szaporulatkimaradás okozta kárt csak becsülni lehet.
Tény továbbá, hogy a gazdák nagyon eredményesen perelik és behajtják a vadászegyesületektől a vadkárt. A vadászokat és a természetet ért károkat azonban senki sem becsüli fel, nem tartja nyilván, és nincs rá példa, hogy bárkit is komolyabban megbüntettek volna a természet károsítása miatt. Ez nagyon kétszínű politika. Az úgynevezett állatvédők hisztérikus kirohanásai oda vezettek, hogy a vadászok és a vadászat társadalmunkban mostohaként van kezelve, holott jelentős bevételt biztosít az államkasszának. Az újgazdag földbirtokos lobbi, úgy tűnik, túl erős, így az általuk elkövetett természetkárosítás bocsánatos bűnnek számít. Hadászati kifejezéssel élve, kolaterális veszteségként könyvelik el.
Ha majd egyszer országunk is Európa része lesz, és nemcsak európai szintű törvényeket meg előírásokat hozunk, hanem azokat mindenkivel be is tartatjuk, a tavaszi mérgezés és természetkárosítás is megszűnik. Akkor majd a vadállományt és a természetet ért károkat nem mellékes, sajnálatos, egyúttal jelentéktelen veszteségként fogják kezelni. Addig azonban csak magunkban füstölögve szemlélhetjük, hogyan válik semmivé többéves munkánk, még mielőtt learathattuk volna gyümölcsét.
Forrás: Magyar Szó
