Ha az embert nem számítjuk annak, akkor a sakál visszatértéig a róka volt Észak-Bácska egyetlen ragadozója. Sok olyan becsületben megöregedett vadászt ismerek, aki életében még nem lőtt rókát, pedig több évtizede hódol Diana istennő kegyeinek.
A zsákmánylistájáról azért hiányzik a vörös kabátos ravaszdi, mert elejtése cseppet sem mondható könnyűnek. Tapasztalt nimródok állítják, hogy a sikeres rókavadász titka abban rejlik, hogy úgy tud gondolkodni, mint maga a róka. A róka vadászatának minden változata azért is érdekes, mert nagyon ügyes, alkalmazkodó és kiszámíthatatlan vadról van szó, elejtéséhez számtalan vadászfortélyt kell alkalmazni.

Egy időben a rókát kártékony vadnak nyilvánították, és tűzzel-vassal irtották, de ez a kiváló kis ragadozó mindig sikeresen talpra tudott állni, sőt alkalmazkodó képességének hála, az irtóhadjáratokra a faj az egyedszám növekedésével válaszolt.

Az utódnevelés időszakában még ma is alkalmazzák a rókák elleni hadjárat részeként az úgynevezett kotorékozást, ami nem más, mint a rókafiak könyörtelen kiirtása igen vandál eszközökkel. Nincs szándékunkban senkit sem megsérteni, de a fiait védő szoptató szukát kutyákkal sarokba szorítva a kotorékból kiásni és agyonverni a kölykökkel egyetemben, vagy lajtkocsik bevetésével több száz liter vízzel a kisrókákat rejtő kotorékot elárasztani nemhogy nem vadászhoz méltó, hanem elítélendő és megvetendő cselekedet. Való igaz, hogy a vadászok nem szelíd lelkű apácanövendékek, és nem rohannak el sikítva némi vér láttán. Lelövik ugyan az állatokat, de azt mindig úgy teszik, hogy az a lehető legkevesebbet szenvedjen. A cél nem a vad lemészárlása, hanem az elejtése. Ezért mondhatjuk, hogy a kotorékozás az igazi vadászok számára mindig is sintérmunka volt. (A becsületes gyepmestereket nem akarjuk megsérteni.)

Az EU-hoz közeledve az új vadászati és vadgazdálkodási törvény, illetve az állatok jogait védő jogszabályok Szerbiában is tiltják a kotorékvadászatot. Sajnos, mint minden jó törvény esetében, ennek a betartatásával is akadnak gondok. A vadászegyesületek vezetősége ugyanis még mindig az első számú közellenséget látja a rókában, az egerészölyvben és a többi ragadozó madárban, ezért titokban serkentik irtásukat. Mivel gyakorlatilag következmények nélküli országban élünk, ez valószínűleg mindaddig folytatódik, amíg a mostani koros vezetők és az őket vakon követők nem buknak ki a sorból vagy kényszerülnek szemléletváltásra.

A rókát igenis vadászni kell. Vadászni, nem pedig irtani.

Minden lelkiismeretes vadgazda tudja, hogy a rókára nagy szükség van a területen, mivel az igen fontos szanitéc szerepét tölti be. A róka eltávolítja az állományból a sérült, a sebesült vagy a beteg egyedeket, meggátolva ezáltal a betegségek és járványok terjedését. A rókát vadászhatjuk hajtással, lesből vagy cserkelléssel is, épp úgy, mint bármelyik nagyvadat.

A róka könnyen hajtható vadfajta, bár a hajtások megrendezésekor fokozottan oda kell figyelni a széljárásra, a meghajtásra kerülő mezőgazdasági tábla vagy bokros elhelyezkedésére, és természetesen az elálló vadászok viselkedésére. Ha az elállók dohányoznak, mozognak, vagy ne adj’ isten beszélgetnek, a róka biztosan visszatör, vagy kitör oldalra, és sértetlenül viszi el az irháját. A dögkutas lesvadászatnál ajánlatos az etetést már októberben elkezdeni, amikor a fiatal rókák megkezdik vándorlásukat, azaz új területekre költöznek. Ez azért történik meg, mert a róka a fiatalok felneveléséhez igen nagy vadászterületet birtokol, és az ivarérett szukák nem tűrik meg a fiatalokat a területükön. A dögkút mellett ajánlatos magaslest vagy leskunyhót felállítani, ahonnan egy éjszaka akár több rókát is lőhet a türelmes vadász.

A róka cserkelléssel történő vadászata tulajdonképpen a legnehezebb, de vadászhoz legméltóbb módja az elejtésének. Itt ajánlatos golyós puskát használni, és űzhető augusztustól egészen február végéig, azaz a párzási idő befejeztéig. A nyári rókavadászat során többnyire az évi fiatal példányokat lehet elejteni, ezért ez csak akkor indokolt, ha túlszaporodnak a rókák a területen. A rókacserkellés varázsa abban rejlik, hogy a vadász egyedül járja azt a területrészt, ahol tudja, hogy van róka, és a szélre, zajra ügyelve hosszú golyólövést adhat le a nyílt terepen vadászó állatra. A cserkellés nagyon időigényes vadászati mód, és gyakran végződik lövés nélkül, de idővel akkora tapasztalatot szerezhet a nimród, hogy csak ritkán tér haza zsákmány nélkül.

Egyes vadásztársaságoknál nem engedélyezik vagy legalábbis nem nézik jó szemmel a cserkelléssel vadászó kollégákat, mivel állandóan attól félnek, hogy a határt egyedül járó vadász visszaél a lehetőséggel és vadorzásra adja a fejét. A közmondás szerint azonban rossz, aki rosszra gondol, de mondhatnánk úgy is, hogy mindenki önmagából indul ki. Akik vadorzással gyanúsítják a csendet és magány kedvelő vadásztársaikat, vádaskodás helyett inkább maguk is próbálják ki ezt a módszert. Ha ráéreznek, biztos, hogy szenvedélyes cserkellős vadászokká válnak.

Forrás: Magyar Szó