Hatvanéves a Dunaújvárosi Kohász Vadásztársaság. Már önmagában az sem kis dolog, hogy ilyen szép kort megéltek - kevés ilyen van a megyében -, mert széthúzás, területelvesztés tizedeli a soraikat.
Ráadásul a törvényi változások sem könnyítették a vadászok életét. Mindezek fényében még nagyobb erény, érték a Kohász tagjaiban rejlő összetartó erő.
El sem tudom képzelni mit élveznek a férfiak abban, hogy csatangolnak az erdőben és leskelődnek! - mondja az egyik vadászfeleség a mezőfalvi vadászház udvarán, amelyet az idén hatvanéves Dunaújvárosi Kohász Vadásztársaság építtetett magának, tagságának évtizedekkel ezelőtt. Hamar megtudjuk a választ is. Szabó János, a társaság elnöke mondja:
- Feladatunk, hogy biztosítsuk a kulturált szórakozást, kikapcsolódást azoknak, akikben a vadászat ősi ösztöne erősebb, mt az átlag polgárban. A vadászat fegyelemre nevel. A fegyver nem játék, mindenkit haza vár a család.
De jó levegőn, kellemes társaságban szórakozásnak is felfogható ez hobbi, ami - nem mellékesen - komoly munkával jár. Befogják a nyulakat, gyérítik a duvadakat, magasleseket építenek, etetőket-itatókat készítenek, gondoskodnak a karbantartásról, a víz és takarmányellátásról. Erdőtelepítéskor segítenek a csemetekert létrehozásában - a vadvédelem mellett környezet- és erdővédelmi teendőket is felvállalnak.
- A törvény földtulajdonhoz köti a vadászati jogot. Ha a tulajdonos lemond a vadászatról, akkor szerezheti meg a jogot más, például a vadásztársaság. Ám a gazdáknak sajnos nagyobb kedvük van a vadászathoz, és mértéktelenül mészárolják a vadat. Pedig ez nem így megy... A megyei szövetség szabja meg a vadgazdálkodás formáját és vadászati tervben rögzíti, hogy melyik vadból, milyen időszakban és mennyit lehet kilőni - folytatja Áron József, aki korábban négy évig volt elnöke a Kohásznak, és több mint negyven éve vadász.
Társai is osztoznak Áron József azon gondolatában, amely szerint rossz földtulajdonosi szemlélet az, hogy irtsuk ki, mert akkor kevesebb lesz a vadkárunk: lőjünk és együnk sok vadat... Bizonyos szempontból kártékonyabb ez a hozzáállás a vadorzóknál és a duvadaknál is, pedig az utóbbiakból is akadnak szép számmal a területen.
A Kohász tagjai vadőrökkel közös éjszakai ellenőrzésekkel próbálják az orvvadászokat távol tartani, elriasztani a területükről. A ragadozók ellen is küzdenek. A kampóscsőrűek védettek, ugyanakkor nagy károkat okoznak a tojásokban és a szaporulatban. A rókákon kívül pedig megjelent az úgynevezett aranysakál - hivatalos nevén nádi farkas - a térségben. Szabó János szerint falkában vadásznak és elejtik az őzeket is. Ami nagy baj, mert az őzbak vadásztatása az egyik legnagyobb bevételi forrása a Kohásznak - évi 2,5 millió forint bevételük származik ebből.
- Minden dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy az őzállományunk a megye legjobbjai közé tartozik - mondja az elnök. - Kicsit szigorú, de következetes szakmai munkával értük el, hogy tavaly egy-két arany-, két-három ezüst-, illetve bronzérmes bakot ejtettek el külföldi vendégeink. Ez az év pedig kimagaslónak számít az öt aranyérmes őzbakkal.
- Nekem még volt szerencsém olyan nagy elődökkel vadászni, mint Berczeli Dénes, Császár György, Farkas János, Kádár János, Lizák Béla - mondja Szatmári József annak a kopjafának az avatásakor, amelyet az elhunyt vadásztársak emlékére állított a jubileum alkalmából a Kohász Vadásztársaság. - Sajnos az alapítók közül már senki nem lehet közöttünk, de sokat tanultunk tőlük.
Vadászbaleset történt 1950 őszén a Dunapentelei Vadásztársaság kötelékében. A vizsgálatok befejezése után a megyei felügyeleti szervek bevonták a társaság engedélyét, és a terület akkori vadőrét, Farkas Sándort bízták meg azzal, hogy alakítson egy új vadásztársaságot. Így alakult 1951 őszéna mostani. Könnyű dolguk volt a szervezőknek, mert a vasmű építésére az ország különböző részéről érkeztek szakemberek, akik új otthonuk környékén is hódolni szerettek volna vadászszenvedélyüknek. Őz abban az időben csak erdős részeken, gyér számban élt a térségben, fácán olyan kevés volt, hogy csak néha került egy-egy kakas puskavégre, víziszárnyas szempontjából viszont a rácalmási szigetek és a Duna-ág mini Eldorádónak számított.
Az elődök azonban sokkal nagyobb területen vadásztak, mint mostani utódaik: Rácalmástól Előszállás-Róbertvölgyig 25 ezer 800 hektárat öleltek fel - a mai 7 ezer 535 hektárral szemben. A vadállomány a 60-as, 70-es években a csúcson volt, országosan is. Sok volt a fácán, mezei nyúl és az őz. Ebben az időszakban kezdték meg a külföldi vadászok bérvadásztatását. A vadbőség 1978-ig tartott, utána a mezőgazdaságban bekövetkezett változások kedvezőtlenül hatottak az állatok életterére: a termésátlag növelése érdekében a gazdák és a termelő üzemek a még meglévő réteket, fasorokat, nádasokat kipusztították, és a vegyszerezés is káros a vadakra. Próbálkoztak fácán és vadkacsa neveléssel, ám jelenleg nincs a területen megfelelő hely, ahol folytathatnák ezt a munkát.
A 42 tagot számláló Kohász a megye elismert vadásztársasága. Szabó János elnök Nimród-éremet vehetett át a megyei szövetségtől idén májusban. A vadásztársaság tagságának munkáját pedig a gróf Nádasdi Ferenc emlékplakett dicséri. Valamint mindaz, amivel az elődeik nyomdokán haladva nap mint nap áldoznak a vadászat oltárán.

Forrás: DH Online