A nyár folyamán rengeteget lehetett hallani, olvasni a vadak okozta károkról. A kalászba szökkent árpát, búzát vaddisznók dézsmálták, a szarvasok a répát egyezték szívesen, az őzek a repce szikleveleit rágcsálták, tetemes károkat okozva a termésben.
Őszre a kukorica került kereszttűzbe: elmondható, a vaddisznók hektárokat tettek tönkre, szó szerint letarolták a tengerit. A medvék, farkasok is vétkesek, szarvasmarhákat, juhokat gyilkoltak, még emberre is rátámadtak. A vadkárokról szóló kommentárok szinte egyöntetűen a vadgazdákat tartják hibásnak az elszenvedett károkért. Kártérítésről viszont nem nagyon lehet hallani. Az igazsághoz hozzátartozik: rossz tapasztalataik miatt a gazdák a legtöbb esetben nem is igénylik a kártérítést, még csak nem is jelentik írásban a veszteséget – annak ellenére, hogy a vadászterületek idén tavasszal történt újraelosztása után változott a helyzet, van remény a kártérítésre. Ezt a vadászok is elismerik, újabban ösztönzik a gazdákat: kérjék a kártalanítást.

Felhagyott földek
Kelemen Attila Kovásznán él, de Zágonban örökölt földet. Nehezen megközelíthető helyen, a barátosi határban két hektárt művel meg. Tíz éven keresztül kínlódott. A föld jónak mondható, próbálkozott pityókával, szalmás gabonával, törökbúzával – erre a három kultúrára alapozta vetésforgóját. Csakhogy szinte minden évben bekövetkezett a baj: őszre a vadak úgy megdézsmálták földjeit, hogy szinte értelmetlen volt betakarítani a maradványokat. Éppen ezért idén tavasszal úgy döntött: felhagyja a két hektárt, nem termel többé a vadaknak. Elmondása szerint területe környékén sok a parlag, a mező elvadult, bokor, gyom lepte el. "Olyan sűrű ciheres lett oda, hogy vidáman élhet benne a vaddisznó s a medve. Sokan még a helyet is elkerülik, félnek" – állítja Kelemen.
Akár hihetetlennek is tűnhet, de a nyáron a pákéi határban találkozott a medvével Asztalos Imre. A Kovászna pataka melletti bozótosból sétált ki a mackó, fényes nappal. Asztalos alig száz méterre kapálta pityókáját. A medve nem volt agresszív, szinte tudomást sem vett róla, lassan ballagott a mezőn keresztül a Csahoj irányába – mesélte a gazda.
Szabó Antalnak a szacsvai határban a kukoricása, ezt szinte teljes egészében tönkretették a vaddisznók. Marad a kárral – mondta –, nem is próbál kártérítést kapni, mindenki tudja, hiába a sok futkározás, nem lesz abból semmi. Hasonló esetekről hosszasan lehetne beszélni, a végkicsengés a legtöbb esetben megegyezik.

Remény a kárpótlásra
A károsult gazdák nagy része nem is gondol kártérítésre – ez részben annak is a következménye, hogy a témáról általában csak negatív megközelítésben lehet hallani. Adott ugyan a lehetőség a károk rendezésére, de nem könnyű, nem egyszerű a folyamat. Aki viszont teljesíti a követelményeket, megbirkózik a bürokrácia buktatóival, számíthat arra, hogy veszteségéért kárpótolják. A polgármesteri hivatalok is sokat tehetnek azért, hogy a gazdák megkaphassák a kárpótlást.
Uzonban – hosszas tárgyalások eredményeképpen – augusztus elsejétől érvénybe lépett az a szerződés, melynek révén a község közigazgatási területén vadászati joggal bíró társaság banki garanciát tett le az általa bérelt vadászterületeken esett vadkárok megtérítésére – számolt be dr. Ráduly István polgármester. Sárkány Árpád, a Rétyi Nyírben vadászati joggal rendelkező vadásztársaság vezetője egy elkülönített bankszámlán tízezer eurónak megfelelő lejt zárolt, ehhez a községházának van hozzáférése, az összeget a vadkárok kifizetésére lehet fordítani – magyarázta az elöljáró. A nyár folyamán az uzoni és a hozzá tartozó települések határában tetemes károkat okoztak a vadak – erről tudomása van a községvezetésnek is. Ezzel szemben nagyon kevesen jelentették a kárt, kértek kárfelmérést – azért, mert nem hisznek a kárpótlás lehetőségében. Az utóbbi héten egyetlen gazda sem kereste ilyen pa­nasszal – ecsetelte a helyzetet a polgármester, majd közölte: próbálnak egy összesítést készíteni, hogy valamennyire pontos helyzetképet kapjanak.
"Akik elvesztették reményüket a kárpótlásban, jöjjenek, tegyenek írásbeli panaszt a köz­ségházán. Ha nincs írásos panasz, semmit nem lehet tenni a károk rendezéséért. Ha viszont papíron jelzik a veszteséget, van remény a kártérítésre" – hívta fel a gazdák figyelmét az elöljáró.

Sovány a kilövési keret
Az uzoni gazdák vadkárait a vadászok is ismerik. Kósa András – Bandi bácsi – nemrég egyetlen lesből három vaddisznót lőtt ki, egy kocát és két fiatal kant. Hihetetlen helyen, a főút közelében, egy kukoricás mellett mentek rá a vadak. Többet is meglőhetett volna, ám a kilövési keret erre nem adott lehetőséget – mondta el. A közelben, a Feket­eügy partján magaslest is felállított (erről csak annyit, hogy valószínűleg a környék legidillibb, legfestőibb magaslese). A vad­disznók a Rétyi Nyír irányából jönnek, az est leszállta után átgázolnak a folyón, megdézsmálják a közeli kukoricásokat, majd jóllakottan visszavonulnak pihenőhelyükre. A vadász a tönkretett kukoricást is megmutatta. Elmondása szerint az említett kilövést követően dúlták fel a vaddisznók. Ahol végigvonultak, a földdel tették egyenlővé a kukoricatáblát. A tulajdonos még nem jelentette a kárt, legalábbis Bandi bácsi nem tud róla. Hangsúlyozta: ha növelnék a kilövési keretet, többet lehetne tenni a termőföldek védelméért.
Az egész Szépmező, az Olt és Feke­teügy közé foglalt rész a 14-es számú, szotyori vadászterületet képezi. E több mint tízezer hektáros területen tíz vaddisznó kilövésére adtak engedélyt. A vadászok számítása szerint az Uzon–Kökös–Uzonfüzes térségében lévő kétszáz hektárnyi kukoricásban legalább hatvan vaddisznó tanyázik. Uzon–Szentiván körzetében tizenöt disznót tartanak számon. A szépmezői farm mögötti mezőben egy másik, legalább húszfős csorda telepedett meg – mondta el László Béla, a megyei vadászegyesület vezetője. "A vadkárokat nem lehet letagadni, egyre nagyobb méreteket öltenek, de van lehetőség a kárpótlásra, erről születtek már megállapodások. Akinek viszont nincs szerződése, az mehet perelni, bíróságon keresheti igazát" – hangsúlyozta.

Bardoc példát mutatott
Pozitív példaként említi László Bardocot. A megyei egyesület ott a 2-es számú vadászterületen (lényegében a Kormos jobb oldala és a Vargyas-patak közé eső övezet) bír vadászati joggal. Vadkár ott is volt, de a májusban kötött megállapodás értelmében a társaság fizetett a károsultaknak. A károk felmérésében, a hivatalos ügyintézésben az alpolgármester vállalt szerepet. A gazdák a maguk során próbálták védeni földjeiket, a vaddisznók ellen villanypásztort állítottak fel – mondta László Béla.
Kolumbán Sándor alpolgármester megerősítette: a megyei egyesület 2300 lej kártérítést fizetett. A vadásztársaság és a területtulajdonosok társulása közötti megegyezés szerint a polgármesteri hivatal a vadásztársaság megbízottjaiból, valamint a területtulajdonosból álló bizottság a jelentés alapján terepen méri fel a kárt, a megállapított veszteséget harminc napon belül fizetik ki. A megállapodás a gazdákat is kötelezi a területük védésére. Kutyával, villanypásztorral, éjszakai őrzéssel, riasztással kell hozzájárulniuk a termény védelméhez – fűzte hozzá az alpolgármester.
Bardóc körzetében a 3-as vadászterületen (a Kormos bal oldala irányából Hermány felé) a Dél-Hargita társaság bír vadászati joggal. Augusztus elsejétől velük is megegyeztek a vadkárok megtérítésének módjáról, azóta 9000 lejt fizettek a gazdáknak a vadkárokért. Az erdővidéki település így mindenképpen példát mutatott a vadkárok rendezése terén – összegezte az alpolgármester.

Az állam is fizessen
A fokozottan védett vadfajok – medve, farkas, hiúz – által okozott vadkárokat az államnak kell megfizetnie. A kártérítés igénylését, megítélését az 1679-es miniszteri rendelet szabályozza. Az írásban jelentett kár felmérésére bizottságot kell létrehozni. Ebben képviseltetnie kell magát a környezetvédelmi hivatalnak, a mezőgazdasági igazgatóságnak, az erdészeti felügyelőségnek, a községházának, a károsultnak, valamint tanácsadói szerepkörrel a vadásztársaságnak. A kárról típusjegyzőkönyv készül, melyből egy példány a károsultnak jár. Ezzel a Brassóban székelő erdészeti felügyelőséghez kell fordulnia, ahol úgynevezett végzést kell kérnie. Ez az a mozzanat, melyet a legtöbb kárvallott mellőz, így hiába is várja a kártérítést – figyelmeztetett László Béla. A végzésben megszabják a kár értékét, ezt továbbítják a környezetvédelmi minisztériumhoz, ahonnan három hónapon belül érkeznie kellene a kárpótlásnak. Elvileg, mert könnyen megtörténhet, hogy a bürokrácia útvesztőiben egy hivatalnoki fiókban elakad az iratcsomó...
A megyei vadászegyesületnél megtudtuk: ha a gazda elégedetlen az erdészeti felügyelőségen jóváhagyott kárpótlás mértékével, az egyesülethez fordulhat, és pert kezdeményezhet annak nevében. Egyáltalán nem mellékes, hogy a gazda a tényleges kár értékét követelje. Ha a 200-300 lejt érő juhért ötszáz, vagy akár ezer lejt követel, számíthat arra, hogy ezt nem kapja meg – hangsúlyozta László Béla.

Erdőbe szorítanák a vadakat
Felső-Háromszéken is a vadkárok sokaságával kell szembenézniük gazdáknak és vadászoknak egyaránt. A Katrosa vadászegyesület hat vadászterületen, összesen hetvenezer hektáron bír vadászati joggal. Vezetője, Kis Attila nem is annyira a károk megtérítésében, mint azok megelőzésében látja a megoldást. A vadakat a lehetőségek szerint természetes életterükben, az erdőben kell tartani, ami azt jelenti, hogy ott kell nekik eledelt biztosítani. Kukoricát, répát, apró burgonyát visznek az erdei szórókra. Idén 15 hektár vadföldet vetettek be zabbal az erdőkben. A vadászoknak is előnyösebb, ha az etetőkön figyelhetik, értékelhetik a vadat, s ott is lőhetik meg – mondja Kis. Ő is arra ösztönzi a gazdákat, a vadkárt mielőbb jelezzék írásban a polgármesteri hivatalokban. A szó elszáll – figyelmeztet. A jelentések alapján a vadásztársaságok kérhetik a kilövési keret bővítését, intervenciós kilövési engedélyek megadását. Nem kertel: a vadászoknak is az a céljuk, hogy az állomány függvényében minél több vadat kilőhessenek.
A medve külön gond ősszel. A katrosai egyesület a hetvenezer hektárra hat egyedre kapott kilövési engedélyt. Csupán Torján, a falutól alig száz méterre, a Lövölde részen lévő medveleshez egyetlen este hét medve jött be – körvonalazza az állomány méretét. Abban, hogy a vadak az erdőben maradjanak, a gazdák segítségére is szükség van. Amennyiben lehetséges, őrizzék a földjeiket, ha a gazdaságban hasznosíthatatlan termény akad, ajánlják vadak etetésére – hívta fel a figyelmet. Amit lehet, megtesznek, sok esetben a gazdákat is kivitték az esti lesekhez, de teljes mértékben semmiképp sem lehet kiküszöbölni a vadkárokat – mondta végszóként.

Élni a jogokkal
A bardoci és uzoni példát figyelembe véve állíthatjuk, hogy valami mozdult a vadkárok rendezésének ügyében. A területtulajdonosok és vadászok leültek megtárgyalni közös gondjaikat. A vadászati jog odaítélésében immár a gazdáknak is szavuk van, és ez sokat nyom a latban. A vadászterületek idei, társaságok közötti újraelosztásakor a vadászok sok gazdához bekopogtattak, kérték ajánlását. Amiért, nyilván, ígérni is kellett, leginkább a vadkárok rendezésének ügyében. Ugyanakkor a gazdának is tennie kell termőföldje védelmében.
Úgy tűnik, az ígéretek lassan, de megvalósulnak. Ha mindenki teszi dolgát – a vadász vadgazdálkodik, a gazda termel, állatot tart –, és közben figyelnek is egymásra, megvan a remény arra, hogy néhány éven belül normális mederbe terelődjenek a dolgok, megszűnjék a jelenleg még éles ellentét mezőgazdasági termelők és vadászok között. De addig is: a gazdák éljenek törvényes jogukkal, kérjék a károk megtérítését, még akkor is, ha a procedúra sok utánjárást, kilincselést követel meg.

Forrás: Háromszék.ro