Hol erősebb, hol gyengébb, de összességében átlagos évet zártak a vadásztársaságok – derült ki a Magyar Nemzetnek nyilatkozó jogosultak évértékeléséből.
A megkérdezettek közül többen panaszkodtak a rossz időjárásra, az özönvízszerű hideg esőket, árvizeket váltó aszályra. Sok szó esett azonban a túlszaporodott vaddisznóról és a terjeszkedő aranysakálról is.

Kéked és környéke

Hegyvidéki környezetben, a Zemplén északi részén található a Kéked és környéke vadásztársaság területe. Szemán Jenő, a helyi hivatásos vadász büszkén beszél nagyvadállományukról, amelyben vaddisznó és muflon mellett a nemes kárpáti gím bika is szép számban fordul elő. A Hernád itt egyben ország- és területhatár is, ezért tavalyi, tavalyelőtti kiöntései nem okoztak olyan érzékeny károkat, mint más társaságoknak. A pestis ugyanakkor az egész északi régióban megtizedelte a vaddisznóállományt. Ennek ellenére Szemán Jenő szerint a vaddisznó sok helyen túlszaporodott, máshol pedig a sokéves hullámzást figyelembe véve stagnálásról lehet beszélni. A másik probléma a szarvasok elfiatalodása, ami annak tudható be, hogy sok társaság idő előtt „belenyúl” az állományba. Az előző idény egyébként átlagosnak mondható a hivatásos vadász szerint. Mint mondja, szarvasból, őzből, vaddisznóból nem okozott gondot a keretszámok teljesítése, a muflon azonban alatta maradt, mivel a rossz időjárás miatt kevesebb volt belőlük. A jövőről szólva pedig a későn jött tél miatti aggodalmának adott hangot. A februári havazás és a kemény mínuszok ugyanis veszélyeztetik a vaddisznó-szaporulatot.

Gerendási látkép

Ahogy Petőfi megénekelte, olyan az Alföld Békéscsaba és Orosháza között, ahol a Gerendási Széchenyi Zsigmond Vadászattársaság 4000 hektáros területe fekszik. Errefelé az apróvad, különösen a nyúl és a fácán érzi jól magát. Mivel természetes vízfolyást nem találunk, árvizektől sem kellett tartani, a belvíz viszont végigpusztított a megyén. Farkas László, a társaság volt elnöke azt mondja, magasabban fekvő földjeik miatt őket ez kevéssé érintette, az esők azonban 2010-ben elvitték a fácánszaporulat jelentős részét. Amit viszont a természet egyik évben elvesz, a másikban visszaadja, így az idén például ebben a tekintetben jó évet zártak. Most a nyúllal, valamint az őzzel voltak gondok, a víz helyett pedig a szárazsággal. Farkas László arra is figyelmeztetett, hogy a változékony időjárás mellett viszonylag állandó problémát jelent az elszaporodott védett ragadozó madarak kártevése, valamint az egyre nagyobb számban megjelenő vaddisznó. Utóbbiról a szakmán kívül kevesen gondolnák, hogy komoly ellensége az apróvadnak. Mindezektől eltekintve a társaság elnöke szerint átlagon felüli évet zártak, s azt remélik, hogy a rövid, ám annál keményebb tél nem nyomja rá bélyegét az idei esztendőre.

Homokpusztai séta

A Gödöllői-dombságtól dél felé az erdő a síkra nyúlik. Ezekben a ligetekben vaddisznó és dám kószál, a pusztán pedig az apróvad dominál. Ez a kettősség adja vegyes vadas jellegét a Homokpusztai Földtulajdonosok Vadászati Közössége vadászterületének, ahol Roik Róbert hivatásos vadász szerint a hideg tél és a területüket mérsékelten érintő belvizek sem okoznak komolyabb problémát a működésben. A ragadozók jelenléte viszont sokkal nyugtalanítóbb. Egyre több ugyanis a Balkán irányából hazánkba visszaköltöző s folyamatosan terjeszkedő aranysakál. Azt Roik Róbert is elmondja, hogy a vaddisznó az utóbbi években egyre intenzívebben van jelen a mezőgazdasági területeken is, ami az apróvadállományra egyelőre nem veszélyes. A hivatásos vadász szerint egyébként nem szabad minden kártételt a vaddisznó számlájára írni, gyakran ugyanis az a probléma forrása, hogy a vadászok a vadkármegelőzés közben nem fordítanak elég figyelmet az intenzív ragadozógazdálkodásra. Mindezekkel együtt a földtulajdonosi közösség nem zárt rossz évet, ami annak is köszönhető, hogy évente hatszáz fácáncsibét nevelnek kotlóssal és helyeznek ki a természetbe.

Az ártéri Drávasztára

Szerencsére az utóbbi években nem öntött ki igazán a Dráva, az a kisebb árhullám pedig, amely levonult rajta, kedvezett a vadkacsának – magyarázza Halász Tibor. A Drávasztárai Földtulajdonosok Közösségének képviselője inkább a nagyobb esőzésekre, illetve a tavalyi aszályos nyárra panaszkodik. Mivel azonban a dél-baranyai terület jobbára nagyvadas (az idén is 70 szarvast és 120 vaddisznót, valamint néhány tucat őzet ejtettek el), az időjárás kevésbé befolyásolja az állományt, s ezzel magyarázható, hogy jó szezont zártak. Igaz – teszi hozzá Halász Tibor –, azt még nem tudni, hogy a késői havazás és hideg miatt hány vadmalac pusztul el. Baranyában egyébként az aranysakállal van a legtöbb gond. A ragadozó a délszláv háború idején kezdett megjelenni, s mára a 3600 hektáros területen évente 30-35 példányt lőnek ki, de kártétele így is jelentős.

Hírek a Rába-vidékről

A Kisalföldön vagyunk Pápa és Csorna között egy tízezer hektáros, jellemzően apróvadas területen. A szanyi Dózsa Vadásztársaság hivatásos vadásza, Pagonyi Péter szerint van mivel büszkélkedniük, hiszen az idényben egyebek mellett 1400 nyulat és körülbelül 1000 fácánt lőttek. Ez különösen szép eredmény, figyelemmel arra, hogy az elmúlt években egyik végletből a másikba ment át az időjárás. Az apróvad helyhez kötött életet él: ha jön az ár, vagy aszály van, nem vándorol el, mint a szarvas vagy a vaddisznó. Éppen ezért apróvadas területeken nagyon fontos a megfelelő gondoskodás, a takarmányozás. A társaság földjein egyébként váltóvadként a szarvas és a vaddisznó is előfordul. Utóbbival egyre több a gond, mert a Rábán időről időre kondákban kel át, és gyakorlatilag vadászik az apróvadra. Egyelőre azonban ez a kártétel még nem befolyásolja negatívan a helyi nyúl- és fácánállomány alakulását, sőt a legfrissebb becslés alapján elmondható, hogy az apróvad ezen a területen kiheverte a korábbi évek veszteségeit.

Forrás: MNO