A pickupoknak van respektjük a forgalomban: nem packáznak velük, hanem inkább előzékenyen elengedik őket az autóstársak. Szeretem a nagyvasakat. Teherautós üléspozíció, óriási tükrök, bitang nagy bódé és hatalmas, ballonos kerekek. A pickupok sem éppen kecses járművek, viszont van respektjük a forgalomban: nem packáznak velük, hanem inkább előzékenyen elengedik őket az autóstársak. 
Valljuk be, ezért nagy jól esik egy ekkora vas terelgetése. A Mitsubishi L200 kormánya mögött hasonló érzések fogtak el, pedig a pickupok között ez a leglégiesebb és a legszebb. Olyan ügyesen húzták a tervezők a ceruzáikat, hogy kívülről nem látjuk igazoltnak a méretadatokat. Pedig a duplakabinos, ötszemélyes változat hossza pontosan 5 méter, szélessége 1,8 méter, magassága pedig 1,78 méter. A titok a lekerekítésekben rejlik, melyek folytán az L200-as sokkal filigránabbnak tűnik konkurenseinél. Az elsőre szokatlan, típusidegen gömbölyítések adják az L200-as egyéni stílusát, amit rövid idő alatt meg is lehet kedvelni. Robosztus hajtáslánchoz szögletes forma tartozik, tartottam az elején, de aztán mégis elfogadtam az egyéni formavilágot. Amúgy a "kötelező" agresszivitást sem nélkülözi a Mitsubishi, ott van például az orr-rész a gonosz hűtőrács-fényszóró egységgel.
Az utastér akár egy személyautó-belső is lehetne. Szép, kék hátterű órák, fekete bőrkárpitozás kék varrással, lehajtható könyöklő a hátsó ülésen, kék díszöltéses bőrkormány és váltókarok, formatervezett ajtókárpit, folyadékkristályos középső kijelző, igényesen kivitelezett kezelőszervek és bajuszkapcsolók. Szerencsére azért a praktikumot sem feledték, így a vastag gumiszőnyegekre lelkiismeret-furdalás nélkül tehetjük rá sáros bakancsos lábunkat, a kárpitozás pedig mindenhol könnyen takaríthatónak, strapabírónak látszik. Hiányoltam a nosztalgikus, folyadékban úszó terepműszereket; helyettük be kellett érnem digitális iránytűvel, légnyomásmérővel és tengerszint feletti magasság kijelzővel. Meglepően kevés a tárolóhely, az ajtózsebekbe még egy rendes térképet sem lehet besuvickolni, az ülések közötti fakk pedig nem elég öblös.
A duplakabinos kivitel platójának hossza 1325 mm, ahol ezért hosszában nem túl sok dolog fér be. Természetesen az új L200-ból is létezik Single Cab (szimplakabinos) illetve Club Cab kivitel, előbbi 2220 mm-es, utóbbi 1805 mm-es platóhosszúsággal bír. Akinek a személyszállítás másodlagos szempont, válassza valamelyik egyszerűbb kivitelt. Egyébként a plató szélessége mindhárom változat esetében 1470 mm, a kerekek között pedig 1130 mm.
Hely viszont van bőven az új L200-ban. Különösen hátul javult sokat a helyzet, fejek és lábak kiválóan elférnek; de azért az egyenesen álló háttámla és a magas padlószint nem avatja sofőrös limuzinná a Mitsubishit. Naná hogy nem, de a pickupok között ez a kényelmesebbek közé tartozik. Tesztautónk elektromos első ülésállítással is rendelkezett. Az ideális vezetési pozíció kialakítása eltart egy ideig, mert hiába írunk 2007-et, a kormány nem állítható tengelyirányban, a lábak ideális szögéhez pedig játszani kell néhány percig az ülőlappal. A sofőr a szélvédő felső hányadán néz ki előre, de a púpos tetőtől még így is kellő távolságra marad a feje. A pedálok hosszú utat járnak be, ezért hátrébb toljuk az ülést, ami viszont azzal jár, hogy a kormányt kissé távolinak érezzük. Sebaj, a váltókar legalább a tenyérbe passzol.
Ha nem is olvastunk utána, az első megtett kilométerek után érezzük, hogy a Mitsubishi L200 hajtáslánca komoly fejlődésen ment keresztül. A Mitsubishi kénytelen volt kifejleszteni egy Euro IV-es dízelmotort a pickuphoz, hiszen Euro III-as motorral például tavaly június óta már Magyarországon sem helyezhető forgalomba új autó. Az új 2,5 literes, köztes hűtővel felszerelt aggregát közös nyomócsöves befecskendezésű, legnagyobb teljesítménye 136 lóerő, maximális nyomatéka pedig 314 newtonméter. Nemcsak erősebb és tisztább a korábbi 115 lovas egységnél, hanem kevesebbet is fogyaszt, nálam vegyes használatban 9,6 liter gázolajjal beérte.
