A nemrégiben összesített adatok alapján az elmúlt vadászévhez képest a megyében jelentősen nem változott a nagy- és az apróvadállomány, nyilatkozta a kormányhivatal földművelésügyi igazgatóságának igazgatója.

Az elmúlt vadászidény terítékadatai és az idei vadászév állománybecslései nemrégiben érkeztek be a megyében működő 67 vadgazdálkodótól a kormányhivatal illetékes osztályára. Az összesítéseket követően Pintér Csaba nyilatkozott lapunknak a vadállomány alakulásáról.

A megyei kormányhivatal földművelésügyi igazgatóságának igazgatója elmondta: a most véget ért vadászévben 4159 volt a gímszarvas terítéke, ami 536 példánnyal több, mint az előző idényben.

A szakember megjegyezte: ezt elsősorban a vadkárok csökkentése érdekében követelte meg a vadgazdálkodóktól a hatóság. A másik nemes nagyvadfajról, a dámról, ami a megye csak néhány vadászterületén található – például Röjtökmuzsaj, Sopron, Pannonhalma és a Bakonyalja erdeiben –, a gímszarvaséhoz viszonyítva jóval szerényebb terítékadat érkezett: tavaly 266 példányt, a korábbi vadászévben 210 példányt lőttek ki.

– A megye valamennyi vadászterületén a legnagyobb számban megtalálható vadfaj az őz, amelynél a teríték a korábbi szezonhoz képest százötven kilőtt példánnyal csökkent.

Ez a több mint hatezer-hatszáz elejtett egyedhez viszonyítva elenyésző, de az okát vizsgálni fogjuk – hangsúlyozta Pintér Csaba, aki az utóbbi időben felszaporodott fajról, a vaddisznóról elmondta: tavaly 7425-öt, előtte 7919-et lőttek ki. A lelövések száma így sajnos több mint ötszázzal csökkent. A szakember a csökkenés egyik okaként az enyhe telet és a jó makktermést említette.

A vaddisznók nem nagyon szorultak az úgynevezett szórókra, csalogatóhelyekre, mert megfelelő mennyiségű táplálékot találtak az erdőkben. A februári hideg időjárás során ez a viselkedés – a vadgazdálkodók jelzései szerint – szembetűnően megváltozott.

Pintér Csaba beszámolt még arról is, hogy a mezeinyúl- és a fácánállományban a becslések alapján növekedés tapasztalható, ami az apróvad esetében örvendetes tendencia. Az már kevésbé, hogy a foglyok szinte "eltűntek" a mezőkről.

– Mindezek tükrében elmondhatjuk: jelenleg stagnál a megyei vadállomány, nincsenek drasztikus csökkenések, növekedések. Általánosságban elmondható, hogy a megyei vadászatra jogosultak tudatos vadgazdálkodást folytatnak felkészült hivatásos vadászok szakmai irányításával. Ez lehet a záloga annak, hogy a mező- és erdőgazdálkodási vadkárok csökkenjenek és megelőzzük az ezzel kapcsolatos pereskedéseket.

Forrás: Kisalföld