mannlicher .243 winchester take downMannlicher luxus: kellemesen cseng és kedves nosztalgiát áraszt ez a név. Rögtön a Schönauerekre és persze a Steyr Luxusra gondolunk... Nem véletlenül. Hírnevük igencsak megalapozott, a nimbusz pillérei a minőség és a szépség. Az új fegyver, amely egy take-down, azaz szétszedhető modell, vajon mennyire méltó az ősökhöz? A kérdés megválaszolása nem is olyan egyszerű, az alma ugyanis eléggé távol esett a fájától.

Amikor először találkoztam a Mannlicher Luxusszal, még csak prototípus volt. Az osztrák cég vezetői teljes diszkréció megfogadása mellett hívtak meg a fegyver véleményezésére. Ekkor 2006 márciusában jártunk, napra pontosan egy évvel az új puska hivatalos bemutatója előtt. A prototípus, amely igencsak különbözött a végleges fegyvertől, egy plexilapra volt rögzítve a következőképpen: középen a mechanika és a cső, balra három tusa, jobbra három különböző fájú előagy, a zártest alatt és fölött pedig több, nagyon változatos formájú zárfogantyúkkal ellátott zár.
Mint később megtudhattam (lásd keretes cikkünket), a fegyver megálmodója, Hermann Rohrauer éppen végzett a technikai követelmények kidolgozásával, és azt szerette volna megtudni, milyen külsőt adjon teremtményének. A 2006-os IWA által biztosított zártkörű közvéleménykutatás a Steyr-Mannlicher számára lehetővé tette a puskának adandó, jó tusa-előagy-zárfogantyú kombináció megtalálását. Az idén márciusban a Mannlicher Luxus hivatalos sajtóbemutatójára is sor kerülhetett, méghozzá igencsak ünnepélyes körülmények között. Időközben a Steyr-Mannlicher egyszerűen Mannlicherré vált, a régi elnevezés ugyanis a katonai vonal kizárólagosságát jelzi. A bemutató után hat további hónapot kellett tehát várni ahhoz, hogy kézbe vehessük, nyugodtan, minden oldalról megvizsgálhassuk, és főleg lőhessünk vele.

Magas vagy pocakos?

A fegyver, amelyet éppen e szám lapzártája előtt kaptam kézhez, .243 Winchester kaliberű, márpedig ez igen élénk űrméret. Első pillantásra – és ezt az észrevételt már az első modell márciusi megismerésekor is megtettük – a Luxus tokja nagyon magas. Sőt, egyesek kifejezetten „pocakosnak” is találják. Az igaz, hogy a keskeny, a csőnél kissé tulipános végben elhaló előagy, illetve a finom kaisergriff pisztolymarkolat és a százszázalékosan németes, fél-disznóhátas bajor pofadékos tusa között a puska testesebbnek és magasabbnak hat, mint amilyen valójában. Ez a benyomás azonban valószínűleg onnan jön, hogy ez a fegyver nem hasonlít különösebben az osztrák cég korábbi fegyvereihez.
Sokkal több olyan vonást fedezhetünk fel rajta, amelyek a modern, két részből álló tusájú puskákhoz kötik, ahhoz a generációhoz, amelyet a Sauer 202 indított el, majd a Blaser 93 tett népszerűvé, és amelyhez később a Krico 902, a Chapuis Challenger, a Kepplinger Kaiserbusche és a Strasser RS 05 csatlakozott. A Luxus agyazására ugyanis az jellemző, hogy a tusát a tokhoz állítjuk hozzá, az előagy csőhöz rögzített sörétes vadászpuska típusú, a kettő között pedig egy könnyűfém-ötvözet tok található, amelyen diófalemezek játsszák a vizuális híd szerepét a tusa és az előagy között.
Az a technikai megoldás, hogy a könnyűfém zártestre rögzül a fegyver minden egyéb alkatrésze, a moduláris, gyorsan és gyakorlatilag szerszám nélkül szétszedhető fegyvert gyártani kívánó cégek számára mára már szinte kötelezővé vált. Merthogy a felsorolt puskák mindegyikének megvan az a nagyon kellemes közös tulajdonsága, hogy teljesen szétszedhetők, következésképp minimális helyigénnyel szállíthatók. E technológiai közös nevező azonban azzal a kellemetlen mellékhatással jár, hogy a külső, a megjelenés uniformizálódik. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy a modern golyós puskák mind hasonlítanak egymásra... Ez mindenesetre azt is bizonyítja – már ha valaki egyáltalán még kételkedne efelől –, hogy a vadászfegyver fogyasztói termékké vált, és folyamatosan behódol a kor divatjának és stílusának.

Ami nem változott – és ami igen

Ami nem változott, és aminek köszönhetően biztosak lehetünk abban, hogy egy Mannlichert tartunk a kezünkben, az a cég régi „védjegye”: a cső spirálisan kalapácsolt töve. Egy másik, a korábbi modelleken is megtalálható elem maga a mechanika, legfőképpen is ennek a puskának a mobil zárja. Ez az 1996-ban készített SBS-zár, azzal a fura, tekerőkerekes biztosítóval, amely háromállású és a tusanyakon helyezkedik el. A tárcsa forgatásával a tűzkész állapotról előbb a biztosított, majd a rögzített zárdugattyús biztosított állapothoz jutunk.
Minden állásban eltéveszthetetlen jelzés – piros pont, fehér pont, majd rugós pöcök – tájékoztat bennünket a választott helyzetről. Ezt a tekerőkereket kell használnunk a zárdugattyú kiszereléséhez is. Az utóbbit kinyitjuk, a tárcsát a fehér pontra állítjuk és... a dugattyú kiesik! Legalábbis, ha elővigyázatlanságból nem tettük időben alá a kezünket, ugyanis a zár könnyedén és olajozottan mozog, szinte csak azt várja, hogy a zártestből kicsusszanhasson.
A retesz ugyanaz, mint amit az SBS-ből megismerhettünk, így elég annyit megemlítenünk, hogy a zárfejben három sorban két reteszelőszemölcs helyezkedik el, és hogy dugattyús ejektor és karmos hüvelyvonó található még a teknő formájú zárfejben. Az egyetlen igazi újdonság, amely felfedezhető, hogy biztosítottból tűzkész állapotra váltva a zárfogantyú már nem emelkedik el a tok oldalfalától, ahogy az az SBS-en történt. Ez a funkció – amely, ismerjük el, gyorsabb felhúzást tett lehetővé, hiszen rögtön teljes kézzel lehetett ráfogni a zárfogantyúra – nem volt túl bizalomgerjesztő, de legalábbis szokatlan volt egy, az agyazástól elálló zárfogantyú látványa. Ezt a „problémát” itt szerencsére már kiküszöbölték. A zárfogantyú egyébként megtartotta az osztrák cégnél hagyományos kanálformát.
Ennyit tehát mindarról, ami az ezt megelőző, vagy a még régebbi modellekből megmaradt. A technikai szökőár azonban minden mást elsöpört, helyüket pedig újító megoldások foglalták el.
Minthogy take-down, azaz szétszedhető fegyverről van szó, először is vizsgáljuk meg, hogy egy-egy szét- és összeszerelés között a beállítások ugyanazok maradnak-e. Néhány lövés után elég jó hármas szórásképre jutunk 200 m-en. Ekkor szétszedjük a fegyvert: ehhez egy, az agyazás alján a tár előtt elhelyezkedő, „elvesztésbiztos” torx-csavart kell kihajtani. Ez felszabadítja az előagyat, amelyet meghúzva le tudunk emelni. Azután a csövet szedjük le (a zár kireteszeésével). Ez már kicsit komplikáltabb: előrehúzzuk a csövet, aztán lefelé buktatjuk, majd fölfelé emeljük.

Lövések szét- és összeszerelés után

Azért csak nyugalom, csinálni sokkal egyszerűbb, mint leírni, és már kezünkben is a cső a szerelékével: egy Picatinny-sínnel és az arra szerelt céltávcsővel. Az összerakáshoz ugyanezt a feladatsort kell elvégezni fordított sorrendben, ez alig nehezebb az előzőnél. Kezdhetünk újra lőni, és 200 m-ről a két golyó az első, hármas szóráskép közepébe talál. Ennyi, kész. Ezt a take-down puskát tényleg úgy lehet használni, ahogy azt kitalálták, sőt, nagyon is pontosnak bizonyul. Lövéskor – ezúttal már szabad kézből – a fegyver kiegyensúlyozottsága tökéletes, a puska hasa jó egyensúlyt és biztos fogást nyújt. Az elsütőbillentyű a stecherrel és nélküle is kiváló. A zárdugattyú hihetetlen könnyedséggel jár. Az egyetlen negatívum, amit megemlíthetünk, a reteszelés végének keménysége. Ez a Luxus minden bizonnyal kér némi bejáratást ahhoz, hogy azt a működési lágyságot kapjuk, amit egy Mannlichertől jogunkban áll elvárni.
A lövések számának gyarapítása újabb kellemetlen meglepetéssel szolgál: a tár kiemelését szolgáló rendszer ugyanis némiképp nehézkes, kissé kemény, és az ujjak igen pontos elhelyezkedését követeli meg.
E néhány gyermekbetegségtől eltekintve a Mannlicher Luxus működése kikezdhetetlen, és ami a legfontosabb, a fegyver pontos és valóban moduláris. Már csak az a kérdés, lesz-e olyan sikere, mint a régi Luxusnak... Ez azonban már egy másik történet, amelyet ráadásul Önök írnak majd!
Laurent Bedu

A születés

Hermann Rohrauer villanyszerelőségre vágyott – aztán fegyvermester lett. Annyi baj legyen, a Mannlicher csak nyert vele, hiszen ő a Luxus atyja. A puska születése egy sértődésnek köszönhető. Hermann céghez érkeztekor rögtön a tervezési részleghez került, oda, ahol az aktuális és a születendő fegyvereket alkotják és dolgozzák át. A szikrát a puskaporos hordónál egy előléptetés csiholta: a minőségellenőrzési részleg vezetését akarták rábízni. Hermann szemében azonban ez afféle háttérmunka lett volna, ami távol helyezi attól, amit csinálni szeretne... Felmondással fenyegetőzik. A vezetés ekkor megkérdezi, milyen munkát szeretne végezni, és egy új fegyver megalkotásának kihívása elé állítja. Hermann rögtön beleegyezik, és már ül is a tervezőasztal – azaz inkább a számítógép mögé. A technikai követelmények igencsak magasak, de viszonylag egyszerűen megvalósíthatók. Sokkal nehezebb a szép és látványos külső összehangolása a műszaki kritériumokkal. Több havi kísérletezés után Hermannban felötlenek a régi Luxusok, a tiszteletreméltó Schönauerek. Fogja azok tusáit, előagyait, zárfogantyúit, és mindet kipróbálja a saját fegyverén is, így keresve a legjobb kombinációt és megjelenést. Részről részre haladva sikerül végül létrehoznia az általa elképzelt és a vezetői által is elvárt fegyvert. Magyarán azt a puskát, amelyről itt olvashatnak és amelyet hamarosan a fegyverszaküzletekben is láthatnak.

E fegyver zárja már korábbról is ismert. Ez az SBS, a Safety Bolt System, amely a Mannlicher Classicon is megtalálható, és 1996-ban éppen az SBS 96-on jelent meg először. A tusanyakon található forgótárcsás biztosító háromállású, de tűzkész állapotban a zárfogantyút már nem emeli el a tok oldalfalától. Ez a hajdani megoldás ugyan eleinte zavaró volt, a terepen azonban gyorsaságot eredményezett.

Az ÉlményVadász értékelése


+ A zár finom működése
+ Pontosság
+ Egyszerű szétszedhetőség
+ Csőbe integrált szerelék
+ Végre a tokoldalfalnál maradó zárfogantyú

- „Pocakos” megjelenés
- Reteszelés végének nehézkessége
- Tár bonyolult kivétele

Forrás: Élményvadász Magazin