Az ír farkaskutya rengeteg teret igényel, a jól körülkerített udvar alapkövetelmény. A kutya természetes kinézetű, durva tapintású szőrzete sok árnyalatban megjelenhet.
Vaddisznóhajtás – a szó hallatán megpezsdül a vadászember ereiben a vér. Feldereng előtte a havas téli tájban felbukkanó magányos kan képe, amint felé közeledik, nyomában a hajtókutyákkal. Cikkünkben azonban most nem a disznóhajtások hadműveleti pontosságú szervezéséről írunk, hanem az eredményességet nagymértékben befolyásoló hajtócsoportokról és kutyáikról.
Eredménytelen utánkeresésből tartottunk a vadászház felé, késő délelőtt, mikor is rákanyarodván az erdei útról a műútra, majd, párszáz méter megtétele után „valami fekete foltot” vettünk észre az út közepén.
Garaii Gábortól kaptunk egy utánkeresési jelentést, ahol egy sebzett gím tehenet kellett megtalálni. A dolgot az is nehezítette, hogy a kutya sem volt túl jó állapotban.
Egy türelmes, szélsőségektől mentes vadászkutyafajta. A labrador retrievert az teszi rendkívülivé, hogy ránézésre nincs benne semmi különleges. Mentes maradt minden szélsőségtől: nincs extrém hosszú füle, nincs kurta lába, tarkabarka színe vagy selymes szőre. Éppen ezért sok látványosabb külsejű fajtával szemben a legutóbbi időkig meg tudott maradni annak, ami volt: vadászkutyának.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás