„Délután hívott egy barátom, hogy társaságuknál kora hajnalban vaddisznót sebeztek, a rálövés helyén fog és állkapocs darabokat találtak. Követték a vért egy tacsival, valószínűleg utol is érték a sebzettet, de a kis tacsi nem volt hajszás kedvében.

Mielőtt belevágnék ebbe a történetbe, érdemes tisztázni néhány dolgot Somáról, aki nem épp egy rendes tacskó, de pontosan ezért gondoltam, hogy érdemes megemlékezni erről az esetről. Neki már neve is azért lett szuka mivolta ellenére Soma, hogy ezzel is kilógjon kicsit a sorból.

A vadászkutyák közül általában a vizslák vagy a vérebek kerülnek bele a híradásokba, ezúttal azonban egy golden retriverről számolhatunk be, aki egy fekete labradort mentett ki a sebesen áramló folyó fogságából, egy veszélyesebb vízesés előtt.

Ezúttal Akasztó volt a központja a Német Vizsla Klub Magyarország éves nagy rendezvényének október 22-23 között. A kétnapos rendezvényre rekord nevezés érkezett.

Ez a nap is úgy indult, mint a többi hajtásügyelet: hajnali zúzmarás hideg, ismerős hajtók – közös sóvárgás egy kis lélekmelegítő pálinka után –, ismerős kutyák, néhány ismerős vadász. Vadászatvezetői eligazítás, majd az erdőn mindenki elfoglalja a helyét.

Reggel jött a hívás … Apc … ez a három betű számunkra egy nagyon jó muflonos területet varázsol elénk. Tavaly három gyönyörű kost sikerült megtalálnunk, nem mindennapi körülmények között…

Tegnap már esett szó a hihetetlennek tűnő, sokszor bulvár jellegű újságcikkekről, azonban a soron következő eset valóban megtörtént Magyarországon, mégpedig november 20-án, a Szalajka-völgyben.

7:45-kor hívott tacskókopós vadőr barátom, hogy sebzett bikához hívták, de Neki most nincs erre alkalmas kutyája, engem ajánlana, ha ráérek.