- Részletek
- Találatok: 1135
Óvón és csendesen, boldogan-könnyesen felügyelt Öreganyánk és az ő mindig simogató, reszkető keze.
powered by social2s
- Részletek
- Találatok: 2138
Állok, levett kalappal, megrendülten, a vadászláztól még mindig remegve, a zsebkendőnyi búzatábla közepén, a nem mindennapi zsákmányom mellett.
powered by social2s
- Részletek
- Találatok: 1256
Lépkedni az erdő esőáztatta avarszőnyegén, párát fújni a hajnali derengésben.
powered by social2s
- Részletek
- Találatok: 1340
Az erdőn most nemigen szólt a puska, hiszen majd minden vad neveli az apróságokat, bár a malacok már elég nagyok, és a rókakölykök is elboldogulnának maguktól, ha akarnának. De nem akarnak.
powered by social2s
- Részletek
- Találatok: 1677
„Ahogy különböznek egymástól az egypetéjű ikrek is, úgy mindig mások az erdőben eltöltött percek, még ha ugyanabban az időpontban ugyanazt a helyet látogatjuk is nap mint nap.
powered by social2s
- Részletek
- Találatok: 1447
Egy kis fűkunyhóban ücsörgök, nyakig betakarózva a csípős hideg ellen. Habár kunyhónak nem igazán nevezhető, hisz nincs teteje a rozoga kis tákolmánynak.
powered by social2s
- Részletek
- Találatok: 1740
Nagyapám, az Ember, aki a természet édes illataival ismertetett meg még kiskoromban, egyszer csak egy alattomos betegség karmai közt rekedt.
powered by social2s
- Részletek
- Találatok: 1227
A parkban már hűvösebb volt. Leültem egy árnyékos padra, Dömötör – a szálkás szőrű, nyugdíjas éveihez közelítő tacskó – pedig elnyúlt, s békésen szuszogott egy közeli gesztenyefa védelmező, hűvösséget adó ölelésében.
powered by social2s
