Nem tudok még elszakadni Somogyvártól, rá kell szánnom még egy fejezetet. Említettem már, hogy közös barkácsolásunk gyakori nézeteltérést támasztott köztünk.
Most látom csak, hogy az előző fejezet végén könnyelműen kibeszéltem a nagy titkot, a Velencei-tó iszapjában felejtett, kimeríthetetlen sörétkészlet rejtekhelyét.
Családunk régi fészke, apám gyerekkori otthona. Nagyapámat én már nem ismertem. Az ő kezéből legidősebb fiára szállt Somogyvár, apám testvérbátyjára, kinek halála után alig hatéves fia lépett örökébe.
A Balaton s a Fertő után következő legnagyobb tavunk, Székesfehérvár tőszomszédságából, tizenegy kilométeres szalag formájában húzódik Budapest irányába a balatoni országút mentén.Folytatás....
Ugyanezen őzbaklövő esztendő augusztusának huszonhetedikén, két vadrécéről számol be naplóm. A megfelelő „Megjegyzés"-rovatban pedig - mintha csak a „Basa Mári" nótájának újabb változata lenne -ezt az észrevételt olvasom: Bozsa bácsi baglyája.
A Balaton s a Fertő után következő legnagyobb tavunk, Székesfehérvár tőszomszédságából, tizenegy kilométeres szalag formájában húzódik Budapest irányába a balatoni országút mentén.
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás