A bika pedig jóval kijjebb állt a réten egyetlen tehénnel, a többiektől vagy ötven lépést lemaradva. A távolabbi „feleselők" ismét megszólaltak, s bár kint a mezőn, még mindig láthatatlanul - nyilván a következő hajlat takarásában. Erre a „mi bikánk" felkapta fejét, de amarra, a szomszédok irányába figyelt, felém hátát fordította . . .
Az igazi vadászokat a szélsőséges időjárás sem tartja vissza szenvedélyüktől. Mostanában a vad után kutatva bokáig süllyednek a sárban. A terep viszontagságait feledtetik a vadászélmények, amelyekről Guba István, árokszállási vadászmester mesélt.
A télies, havas időben a vadásztársaság vadászházának udvarán Dr. Erdélyi Béla elnök köszöntötte a fácán-, nyúlvadászatra megjelent 31 fős helyi- és vendégvadászt, valamint a hajtókat.
Ezt a fejezetet nehéz lesz megírni. Nehezebb az előzőknél. Kiváltságos, ünnepi fejezet, szeretném ha különb lehetne a többinél. Ennek következtében majdnem bizonyos, hogy - gyengébb lesz. Hiszen bárcsak egykori, helyszínen készült feljegyzésem maradt volna meg, az élmény frissenmaradásának biztosítéka, hitelességének bizonyítéka!
Döcög a vonat a fagyott síneken. Bámulom a fehér tájat, már ami látszik belőle a sötét hajnalban. A vonatnál várnak, a kocsiablak befagyva, mindenütt jégvirág. Azt sejtettem, hogy hideg lesz, hiszen tegnap -5 fok volt, de szemem döbbenten tapad az autó hőmérőjére. -14 fokot mutat. Hűha!
– Színes programkínálat a Sólyomfalvi Vigasságon, – Kihelyezett őztrófea-bírálat Veszprém megyében, – Vadgazdálkodási konferencia az Országos Vadásznapon – A Simontornyai Vár múltja és jelene, – Erdő Ernő bácsi meséi – A barcogás, – Vadvilág – Lecsengő gímszarvasbőgés, induló dámbarcogás